Amikor a Hertha BSC 2010. nyarára kiesett a német élvonalból, már egy meccset figyeltünk, de nagyon: a berlini városi rangadót. A két csapat bajnoki mérkőzésen még soha nem találkozott egymással, a kezdetek osztálykülönbségei után leginkább azért mert az oberschönweide-i terület csapata a város keleti oldalán található, így ők az NDK bajnokságában indultak el, de ott is az örök második szerepe jutott nekik a pártcsapat BFC Dynamo Berlin mögött. Egy keleti kupasikert könyvelhetnek el maguknak, de a legutóbbi sikerük, amikor harmadosztályú csapatként bejutottak a DFB kupa-döntőjébe, ahol vereséget szenvedtek a Schalke 04 együttesétől. Herthát meg szerintem felesleges bemutatni bárkinek is. Annyira várták a mérkőzést, hogy a hírek szerint már novemberben elfogyott az összes jegy a mérkőzésre. De nekünk szerencsénk volt a jegyszerzéssel. Először is szeretnék köszönetet mondani az FTC Futsal egyik akkori edzőjének, Machalek Attilának a segítségért, és a Hertha (akkori) játékosának, Dárdai Pálnak is, hogy összejöhetett számunkra ez az emlékezetes kirándulás.
Két héttel a mérkőzés kezdete előtt jött a telefonhívás, megvannak a jegyeink. Első utunk Marcival szokásos túraindító helyünkre vezetett, a Keleti pályaudvar nemzetközi pénztárához. Ugyanúgy, mint Münchenbe menet (és Drezdával ellentétben) gyorsan kézhez kaptuk a jegyeinket, tehát már vártuk a túrát.
Gondolkoztunk azon, hogy miket akarunk megnézni, de végül a vasúttársaságok közbeszóltak. Először is egy órával később indult Budapestről a vonat, majd Berlinből egy órával korábban. ("REMEK!") Így sok időnk nem maradt a városnézésre.
.
Megérkeztünk Prágába, újabb egy órás pihenőn vesz részt a vonat. Mint tavaly Salzburgban, idén Prágában indultunk el felfedezni a környéket. Az állomás kupoláján túl nem igen jutottunk, vagy hogy bevásároljunk egy jó kis cseh sört, mivel nem váltottunk cseh koronát. Az állomáson megfigyeltük az Elefánt névre hallgató HÉV szerelvényeket is (egy pl. vonatunk mellett állt), de gyorsan eltelt ez az egy óra, így indultunk tovább. Berlin felé. Egy rövid időre sikerült bealudnom, de az egybenyitott kocsiban elég kényelmetlen volt. Drezdába érve megint álltunk fél órát (kaptunk egy német mozdonyt a cseh helyett), így ott is leszálltunk egy kisebb nyújtózkodásra. Szerencsénkre itt szinte teljesen kiürült a vagon, így Roli átült egy másik boxba, mi meg Marcival kinyújthattuk lábainkat, így valamit csak sikerült aludni. Nem sokkal Drezda után hív Maha, hogy merre vagyunk. A megbeszéltek alapján az Berlinbe való érkezéskor kellett volna felhívnunk Palit, de akkor még csak a szász város és a Haupstadt között zakatolt szerelvényünk. Így személyesen kellett elmennünk a házukhoz, hogy ott átvegyük a belépőket.
Még egy boltba betértünk italt venni, Roli meg előszedte kék-fehér tökfödőjét, amiről a mai napig sem tudom, hogyan került a birtokába. Megérkeztünk az Olimpiai Stadionhoz. Kívülről a régi mintájában pompázik a stadion, de belülről már egy kicsit modernebb. Mi az emeletre kaptunk helyett, kb. a szögletzászló fölé, közel a vendégszektorhoz, ahol több, mint 10 ezer kelet-berlini foglalt helyet, és szurkolta le rendesen a kékeket. Bár mindkét oldalról ment a "sájszézás" egymás irányába, de megvoltak egymás mellett a szurkolók. Amikor a vendégek elkezdtek egy dalt, a hazai szektorból is emelkedtek a kezek, és folytatták azt, és megfigyelve többeken volt Union sál. A rendőrség is szigorúan figyelte a két tábort, a MarathonTor tetején foglaltak helyett az itt zöld ruhában lévő G.I. Joe-k. A mérkőzés szinte, mintha a TV-show lenne. A meccs előtt a helyi szpíker interjúkat készített, meg a Hertha szurkolók között voltak nyereményjátékok, quiz-versenyek. Bevonulás előtt az öltözőfolyosót is mutatták a képernyőkön, ami engem inkább a Deák téri metróállomásra emlékeztetett. Ebből is látszik, hogy belülről mennyire modern a stadion.
Az eleje így nézett ki. A BSC úgy beszorította az Uniont, hogy itt mindenki olyan alázást várt, hogy csak na! Az elején gyorsan meg is szerezték a vezetést, a cseh válogatott védő, Roman Hubník góljával. Bár még a VB-ken is tiltják, de itt a kijelzőn leismételték a gólt, utána kezdődhetett a felelgetős a hangosbemondóval. Továbbra is nyomtak a hazaiak, de aztán egy ellentámadásból egy elég érdekes gólt szerzett az Union. A helyszínen is úgy láttam, meg az interneten látható összefoglalóban is, Mosquera a találat előtt kézzel vette le a labdát, bár a labdát szépen bevarrta a bal felsőbe! Felrobban az Union tábor, a hazai oldalon is emelkednek a kezek. A vendégszektorban gyulladnak sorban a görögtüzek, ilyet ritkán látni nyugati stadionokban! Vagy legalábbis próbálják eltitkolni.
Ezen a ponton összeesett a Hertha, a pirosak kezdtek jobban kezdeményezni. Az első félidő vége, a lehető legjobban jött a vendéglátóknak, de a második félidő ugyanott folytatódott, mint az első. Az Union támad, a Hertha meg össze van zavarodva. Majd egy kapu előtti szabálytalanság után Thorsten Mattuschka megszerezte a győztes gólt a keleti brigádnak. Hatalmas tombolás vette kezdetét, ismét gyulladtak a tüzek! A hazaiak már csak kapufákig jutottak, így kezdődhetett az ünneplés.
Vacsora után irány a vonathoz. YESSS! Végre kabinos kocsit kaptunk! Szerencsére rajtunk kívül mást nem is helyeztek hozzánk, így a külvilágot teljesen kizártuk, senki se jöhetett be a kalauzon kívül. Még benézett hozzánk a MÁV couchette vagonjának egyik portása is, hogy 10 € ellenében beenged minket egy kabinba. (csak 5 €-val kerül többe a couchette jegy), így mi ezt udvariasan visszautasítottuk. Még Drezdáig valahogy elszórakoztunk, énekelgettünk össze-vissza. Reméljük a szomszéd fülkében azóta megszerették a Kárpátia dalait! :) Prága felé érve már mindhármunk szemére rájött az álom. Átaludtuk a Tátra kanyargós vonalait, és csak Brünnben kaptunk egy hatalmas ébresztést, amikor a kaller a drezdai beszámolóban olvasott szlovák módra tör be hozzánk. Ennyit a cseh jegyellenőrökről alkotott jó képről. Először azt hihette, hogy csak bliccelő fiatalok vagyunk, de az ellenőrzés után nyugodtabban távozott. Szlovákiában már teljes nyugalomban utaztunk át, és biztonságban megérkeztünk a Keleti pályaudvarra. Ismét véget ért egy túra. Egy valamit sajnáltunk, hogy a vasúti menetrendnek köszönhetően, nem jutott elég időnk a városnézésre, de legalább egy teltházas Bundesliga 2 meccsen vettünk részt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése