Busszal San Marinoba

San Marino - Magyarország, EURO 2012 selejtező, 2012.06.07.

2002 óta kijárok a válogatott meccsekre is, de igáig nem jutottam el odáig, hogy idegenben is szurkoljak hazám nemzeti tizenegyének. 2011. júniusában eljött ez a nap. Marcival úgy döntöttünk, hogy részt veszünk a Carpathian Brigade szervezésében a San Marino elleni idegenbeli meccsen. Nem gondoltuk előre, hogy mekkora túrán fogunk részt venni. 

A túra egy kisebb nehézséggel kezdődött számomra, mivel egy rossz számlaszámot kaptam meg, így Várai Tomi segítségével juttattam el az út díját Kiss Petihez, a kirándulás szervezőjéhez. Tomitól ismét csak elnézést szeretnék kérni az ingerültségemért.
A szervezés itt még nem ért véget, mivel valahonnan sátrat is kellett szerezni, mivel a meccs előtti napon Riminiben kempingezünk egyet, így kiugrottam keresztapámhoz Szentendrére, és tőle kaptam kölcsön egyet.

Június 5.-én a délelőtti órákban indultunk el a népligeti Planetárium elől. Csak gyűlt a tömeg, és a hangulat egyre jobban fokozódott. Minden adott volt egy remek túrához! Felpattantunk a buszokra, az első megálló Nagykanizsa! Addig Geriszon barátunk elfogyasztott egymaga egy teljes üveg Jägermeistert! Megérkeztünk a Zala megyei településre. A túra nyugat-magyarországi szekciója itt csatlakozott a brigádhoz. A Tescoban gyorsan feltöltöttük úti csomagjainkat és elindultunk a magyar-szlovén határ felé. Csak elindultunk volna, mivel kiderült, valaki okosan ott hagyta a pénztárcáját, benne minden vagyonával, iratával. Gyorsan megálltunk egy benzinkút parkolójában, amíg a tulajdonos vissza nem ment a dolgaiért. Közel fél óra után folytathattuk az utat. A hangszórókból ezerrel szóltak a legnagyobb magyar slágerek, meg ami egy jó futball-túrához kell! Bömbölt a Beatrice, az Edda, Zorall, meg a Romantikus Erőszak, a Kárpátiáról meg se feledkezzünk! Nagykanizsa után Amler barátunk előre ült közénk. A Jägernek köszönhetően remek hangulatban volt, de hogy még jobb legyen, ledobott pár sört is! Ahogy átértünk Szlovéniába mint aki végig bokszolt 12 menetet Nyikolaj Valujevvel, teljesen kifeküdt. Egyszer tért magához, amikor Lendva közelében megálltunk, és lement megszabadulni Pocaktól! Közben az egyik fehérvári szurkolótársunk túra emlékkönyve ment végig, amibe mindenki beírt valamit. Celje közelében jött az a remek ötlete valakinek, hogy Amlert pingáljuk ki! Az egyik lány szemfestékének használata után, egy maori harcos arcán kevesebb embléma volt, mint beájult barátunkén. :) Ljubljana előtt mindenki nézett egyet, amikor letértünk az autópályáról, Trojanéba. Itt egy olyan helyen álltunk meg, ahol állítólag a világ egyik legjobb fánkját árulják. Sajnos nekem már nem jutott belőle, hiszen a többi éhes magyar szurkoló felvásárolta az adagot. Még az olasz határ előtt megálltunk egy benzinkútnál üríteni magunkon, csodával határos módon, Amler Gergő magához tért. Lehet ez rémítette el a benzinkút alkalmazottjait, amikor fél órára bezártak. Mi kivártuk! Jó egy órás pihenő után folytattuk utunkat, ezúttal már Olaszországban. Az Amler esetből tanulva, senki nem mert beájulni, de aztán szép sorban mindenki megadta magát. 

A reggeli órákban érkeztünk meg Riminibe, egy tengerpart közeli kempingben kaptunk elszállásolást. Az egyik legtávolabbi helyre kerültünk, ami a helyi vasútvonal mellett helyezkedett el. Már aggódtunk, hogy mi lesz este, de aztán elég jól megszoktuk a zakatolást. Ha valami zavarhatott minket az alvásban, az egy másik tényező volt, de erről inkább később.
A sátor gyors felállítása után elindultunk felfedezni a várost. Amit el lehet mondani, nem titkolják el Olaszország fasiszta múltját. Szinte minden kis ajándékboltban lehetett kapni Benito Mussolinit ábrázoló szobrocskákat. Volt akik vettek és egy párat. Az árak itt az egekben voltak, aki tehette inkább az otthonról hozott ételeket majszolta.

10 óra felé úgy döntöttünk, hogy ideje becsobbanni egyet a tengerbe. Mindenkit megtaláltunk ott, ahová csak néztünk magyar szurkolókat láttunk. Egyesek úgy döntöttek megkezdik a Carpathian Brigade első strandfoci kupáját, így egy kisebb meccs is elkezdődött a tengerparti homokban. Kb. 1 órakor döntöttünk úgy, hogy visszanézünk a kempingbe, onnan ismét a nyakunkba vettük a várost. Ezt félbe kellett szakítanunk, mert délután egy kisebb vihar csapott le Rimini városára, villámlással, jégesővel, meg amivel el tudjuk képzelni. A vihar elállta után ismét irány a tengerpart, de most inkább a bocciázó öregeket néztük meg, ugyanis velük volt tele az egész város nappal. Több, mint egy órán át bámultuk őket, amikor hirtelen a semmiből egy nagy "Ria, Ria, Hungária!" csatakiáltással továbbálltunk. Visszamentünk a kempingbe, ahol egyik szurkolótársunk, a híres humorista, Rekop György tartott egy kisebb előadást a nép számára.

Este a tengerparti kocsmákba vetettük be magunkat. Ritkán volt ilyen látható, ahol egy asztalnál sörözött a Fradista, fehérvári, kispesti, egerszegi, nyíregyházi szurkoló. Iszogatás közben a rendes magyar szurkolókat, jó olasz szokás szerint ingyen pizzával jutalmazták! Az biztos, hogy néztünk egy nagyot, amikor a pincér kihozta. Mindenki nézett a másikra, hogy "ezt te rendelted?" Ott tartózkodásunk alatt három pizzát szállított ki nekünk a felszolgáló. Az ételek-italok elfogyasztása, s egy kis éneklés után, kisebb esti csobbanásra mentünk a tengerbe. Én mondjuk már fürdőnadrágot nélkülözve csak a partról néztem őket. Este 11 körül tértünk vissza a kempingbe, ahol terveink szerint aludtunk volna a sátorban, de a jókedvű csepeli szurkolók másképp gondolták. Hajnalig ment a szigeti kerület csapatának éltetése a válogatott mellett. Ők sokáig folytatták a dínom-dánomot, de mi valamikor hajnali 1 körül beájultunk.

Reggel fél 8-kor volt az ébresztő, hiszen nem olyan kis brigádunk készült megmászni a Titán-hegyet, vagyis elindultunk San Marino miniállamába. Mindenki aggódott Gery barátunkért aki tegnap este annyira ittas állapotban volt, hogy nem tudott magáról. Azt se tudtuk, hogy egyáltalán visszatér-e. De először inkább a sátrak bontása volt a feladat. Mivel mi mobil sátorral voltunk, aminek az összerakása egyszerű, de az elpakolás már szenvedéssel teli volt. Még egyszer szeretnénk megköszönni Fanatik Gyulusnak, hogy segített a nagy nehézségek árán összecsukni a sátrat. Most már pakolhattuk befelé a csomagtartóba, és még Ömni is megérkezett egy Duce-t ábrázoló grillköpenyben. Mindenki megvolt, irány fel a Titán-hegyre! A város szélén szinte minden lámpánál volt egy feka, aki ha akartad, ha nem, lemosta az ablakodat, aztán meg kérte a pénzét. Egy rövid buszozás után már egy másik országban találtuk magunkat, majd a szerpentineken át elértünk a fővárosba, ami azonos az ország nevével. Az érkezés után gyorsan belevetettük magunkat a belvárosba. A parkolóban volt egy étterem, amely alkalmazott egy magyar nemzetiségű pincért, így őt kiküldték szórólapozni, hogy a magyar szurkolók ott egyenek. Marcival először egy souvenir boltba, ahol vettünk egy-egy San Marino-i sálat, de én még egy útikönyvet is vettem amely leírta az ország történelmét, látványosságait. A boltban még a helyi futballcsapat mezét is ránk akarták sózni, de udvariasan visszautasítottuk. A belváros bevétele után elkezdett szakadni az eső. Mit tudnánk csinálni? Először a Nemzeti Múzeumba tértünk be, ahol az ország vallási ereklyéit tekintettük meg, de az eső csak nem akart elállni. Ha már nem tudtunk továbbmenni, beültünk a közeli étterembe, ahol már szinte hangoltak az esti meccsre, mivel az ottani kabalafigurát felöltöztették sanmarinesi futballmezbe, és az állam zászlaját tartotta a kezében az étlappal együtt. Egy kis kajálás után elállt az eső, elindultunk felfelé a várba. Itt találkoztunk a többiekkel, s készítettünk néhány csoportképet. De az időjárás nem akarta, hogy boldogok legyünk, így megint rázendített az eső. Szerencsére a közeli ajándékboltban árultak esőkabátot is, így rögtön vettünk egyet-egyet. Az eső már nem volt akadály. Továbbmentünk a városban és egyre több helyen találkoztunk itt is fasiszta emléktárgyakkal, pl. Duce szobrokkal. Egyik társunk például a helyi érmeboltban Hitleres érmét vásárolt.
Ideje volt lemenni a mérkőzés helyszínére Serravalle-ba. Útközben találkoztunk Somáékkal, aki a meccs egyik plakátját leszedte az egyik hírdetőtábláról, s hazavitte.
Még a gyülekezőkor az egyik leghangosabb Székely-himnuszt elénekeltük, Ömni is visszatért egy fokkal elegánsabban, kapott az egyik sofőrtől egy nyakkendőt, amit rávett a Carpathian Brigade galléros egyenpólójára.

Serravalle-ba leérve a stadion parkolójában parkoltuk le a buszokat, majd Marcival elindultunk felfedezni a környéket. A környéken volt található a San Marino-i olimpiai múzeum, ami a mérkőzés napjára való tekintettel zárva volt. Itt találtuk meg az egykori brazil Forma 1-es világbajnok pilóta, Ayrton Senna emlékművét is, aki az ország Imolában rendezett versenyén szenvedett halálos balesetet. Marci nagy jegygyűjtő, és egy kis csemegét is szerzett a stadion környékén. Még az előző finnek elleni meccsről-, meg a helyi futballcsapat olasz Serie D-s bajnoki meccséről is maradt egy-egy belépő. Ezek már Marci tulajdonában vannak.
Innen a város közeli átépítés alatt plázájába vettük az irányt. Egy gyors bevásárlás az olcsó szupermarketben (San Marino egy adóparadicsom, minden olcsó), utána egy kis léghoki mérkőzés a játékteremben. És vissza a stadionhoz. Lassan kezdődik a beléptetés, érkezik a mérkőzés kommentátora Gundel Takács Gábor is a stadionhoz. Pár szurkoló szeretett volna vele készíteni egy-egy közös fotót, de Gundi szemében a szurkolók nem maradtak talpon. Ugyanis túloznék, ha azt mondanám udvariasan utasította vissza a Dunaszerdahelyről érkezetteket.

Lassan kezdődött a beléptetés. Az a kevés rendőr udvariasan bánt velünk, szerintem egyes itthoni kollégáik példát vehetnének róluk! Közben gyülekeztek a hazai szurkolók akik mellett a mi 1500-as létszámunkkal tűntünk hazai csapatnak. De legalább elég csinos szurkolóik voltak, mert túlnyomórészt lányok jöttek ki a rendező oldal részéről. Közben volt néhány szurkolótársunk akiknek elfogyott a pénzük, így nem tudtak a stadionban szurkolni, de a hegyoldalra felgyülekeztek. Elnevezték magukat Szatír Ultraznak. Egy kis röhögcsélés után, mi visszamentünk a többiekhez, hiszen kezdődött a beléptetés. A rendezők azt se tudták, hogy kit merre engedjenek be, de végül csak bejutottunk. A drapikat valahogy celluxszal próbálták felhelyezni a szurkolók, de nagyrészt leesett a plexiről, amivel elválasztották a lelátót a pályáról. A stadionon belül a helyi rendőrfőnök ügyelt a rendre, sehol egy biztonsági! A rendőrfőnök egy bizonyos szovjet történelmi alakra igen csak hasonlított, így elneveztük Sztálin atyánknak! :) A mérkőzés elején gondolom szívroham közeli állapotba került, mivel sorra gyulladtak a görögtüzek! "Tűzön-vízen át, hajrá Magyarország!"
A mérkőzésről, szurkolás ment ezerrel, remek hangulatot teremtett a Brigád. Persze a hazaiak a himnuszunknak csak egy részét játszották csak el, amit a fanatikus magyar szurkolók folytattak, beleénekelve a rendezők himnuszába, amit egy halk füttyszóval jeleztek felénk a sanmarinesik.

Szatír Ultraz a meccsen

Az első félidőben elég gyenge játékot nyújtott a nemzeti 11, még a hazaiaknak is sikerült helyzeteket kidolgoznia. Ez annyira nem tetszett nekünk, de szerencsére a félidő végén Lipták Zoltán góljával megszereztük a vezetést. Félidőben következett a meccs legizgalmasabb momentuma, a Potter-action. Az egyik csepeli srác úgy döntött, hogy a fedett lelátó tetején lévő kameraállványra helyezi ki a drapijukat. Lent már várták őket a biztonságiak, csak azért, hogy lesegítsék őket. Ilyen szurkolóbarát országot, mint San Marino! :)
A második félidőre beengedték a Szatírokat is, azt gondolva, hogy kintről ők adagolták befelé a görögtüzeket. Ennek köszönhetően ők is részt vehettek a CB egyik legnagyobb Székely-himnusz éneklésében. Közben a pirozásra való tekintettel a helyi szervek egy tűzoltókocsit is a helyszínre hoztak. A második félidő elején aztán megint elkezdett szakadni az eső, többen a puhányok közül (férfiasan bevallom, köztük mi is Marcival) bementek a fedett lelátóra. Innen láttuk ahogy Szabics Imre bevágja a második magyar gólt. A továbbiakban a mieink nem a legnagyobb tempóban focizak, de a végén Koman Vladimir megpattanó lövésével megszereztük a harmadik találatot is.
Egy kisebb ünneplés kezdődött a magyar oldalon, volt aki mezvadászat reményében be is rohant a pályára, sikertelenül. De addig Dzsudzsák Balázs felajánlotta a szerelését a Carpathian Brigade dévai gyermekotthon megsegítő akciójára, ami árverésen kelt el, az összeget meg Böjte Csaba szerzetes és árvái kapták meg.

Sztálin él!

A mérkőzés után még egy darabig a stadion parkolójában maradtunk. Amíg a sofőrök pihentek egyet a hosszú út előtt, addig Laci vezetésével feldíszítették az egyik stadion előtti fát kordonokkal, meg szalagokkal. Karácsonyfa nyári változata. :) A hazaút már teljesen nyugisan telt. Azt leszámítva, hogy Geri barátunknak eszébe nem jutott, hogy neki még a hazatérés után egyből vizsgáznia kell! :) Ha láttátok volna milyen állapotban volt, akkor bennetek is felmerülhetett a kérdés, hogy egyáltalán sikerülni fog-e neki, vagy beengedik-e? :)
De teljesen nyugalomban tértünk vissza a Népligetbe, ahonnan mindenki tért vissza maga útjára. Sokan akik tehették egyből indultak haza, és kialudták az út fáradalmait. Voltak akik még egy kis after erejéig a kocsmákba vették az irányt. Ismét egy remek túrán voltunk túl, s reménykedtünk, hogy ez hamarosan megismétlődik.