Falcao tripla a havazásban

SK Rapid Wien - FC Porto, UEFA Európa Liga, 2010. december 2.

2010 őszén már úgy gondoltam, hogy ideje lenne kinézni egy Rapid Wien mérkőzésre. Erre kapóra jött a bécsi zöldek Európa liga csoportkörébe jutása, s Advent idején rendezendő Porto elleni mérkőzésükre. Két évfolyamtársammal terveztem a túrát, akikkel közös a szakdolgozati témánk. Gondoltuk remek tapasztalatot tudunk szerezni a bécsi ultráktól. Sajnos az út kezdetére egyedül maradtam két fölösleges belépővel, mivel az indulás előtt két nappal mondták le a többiek az ausztriai kirándulást. Gyors telefonálásba kezdtem, hogy a jegyek ne vesszenek kárba, így ugrott be az FDB-ből Rossi és Gyula.

A meccs napján kora reggel IC-vel indultam Győr felé, ahol már várt rám a két "dunai srác". Érkezés után rögtön megvettük a nemzetközi vonatra a jegyeket, aztán egy rövid séta a városban étel-ital után nézve, majd felszálltunk a Südbahnhofra tartó Euregio vonatra. Az út közben bolondozások, zene hallgatások voltak a legfőbb elfoglaltságok, remek hangulatban faltuk a kilométereket, majd megérkeztünk az osztrák főváros Déli pályaudvarára.
Egy kis helyi BKV-zás után első utunk Hütteldorfba vezetett, ahol a Hanappi stadion megtekintése után betértünk a bécsi zöldek ajándékboltjába. Sálak, pólók és egy Rapid mezes maci beszerzése után pár percig még beszélgettünk az itt hangoló Rapidosokkal, majd jött a telefonhívás Marcitól (egy bécsi szurkolótársunk, aki intézte a jegyünket), hogy menjünk a Karlsplatzra, ahol találkozunk. Egy hosszabb metrózás után megérkeztünk Bécs központjába, majd miután Marci is megérkezett elindultunk a mérkőzés helyszíne, az Ernst Happel Stadion irányába.

Megérkezésünkkor még elég hűvös, de száraz időjárás fogadott minket. Az aréna körül mobilshopok, sőt még egy kihelyezett lottózót is találtunk! Minden volt, ami a búcsúban. Sőt még a Praterben ott van a híres óriáskerék is! :D
Betértünk egy rövidebb intervallumra a stadion melletti bevásárlóközpontba, étel-ital tartalékot feltölteni, amikor a szupermarketben fizetés után megcsörrent a riasztó. Persze rohant a biztonsági őr, hogy a hülye magyarok megint lopnak. Azóta sem tudom mi indította be a jelzést. Kipakolták a táskámat, de a Rapid Shopban vett ajándékokon, és egy magyar ásványvizes palackba töltött csapvizet találtak. Az ellenőrzés után visszamentünk a Happel elé, ahová megérkezett az újabb magyarországi különítmény Simiékkel, és néhány egri Fradistával. Csak Bendőékre várt mindenki, akik kocsival jöttek. Amíg várakoztunk az égből elkezdett hullani a fehér áldás, annyira, hogy pár percen belül már több centis hó volt mindenhol. Azóta is ezt a havazást hozom fel példának. ("Ezt havazásnak nevezed? Bécsben! Na az havazás volt!") Gyula, mint egy gyerek elkezdett csúszkálni, majd megérkezett két osztrák barátunk (Koch és Chris), akikkel Rossiék elmentek hörpinteni valamit. Addig Marcival és a Tornádókkal (helyi ultrák) vártuk az EEE autós különítményét, akik negyed órával a meccs előtt estek be. A gyors beléptetés után már a lelátó alján találtuk magunkat, gyorsan elfoglaltuk a helyünket. Közben megérkeztek Rossiék is, s a hatalmas havazásban elkezdődött a mérkőzés. Az első félidőben a Rapid szerzett vezetést a hóbirkózás közben, majd nem sokkal a félidő vége előtt az akkor még Portugáliában játszó Radamel Falcao egyenlített. A bécsiek nem vallottak szégyent, se pályán, se lelátón. 90 percen át kiválóan szurkolt a Block West Prater mellé költözött népe, a 12. percben, mint a 12. ember egész kanyaros koreográfiát mutattak be.

A második félidőre elállt a havazás, a pálya egy részét le is takarították. A 88. percig tartotta magát a Rapid a szezon végén a sorozatot megnyerő Porto ellen, amikor az utolsó pillanatokban ismét a kolumbiai sztárcsatár villant kétszer. Bármennyire is a papírforma szerint várható vereség volt, ez elszomorította a helyieket.
Meccs után GF-fel pohár vadászatba kezdtünk, miután a büfében minden egyes söröspohár visszavitele után 1 €-t fizettek a pultosok. Legalább 5-10 adagot vittünk vissza, amiből az esti italozás megvolt.

Amíg az egriek és az EEE-sek buszba ill. kocsiba szálltak és elindultak hazafelé, mi még Bécsben maradtunk, hiszen a vonatunk csak hajnalban ment Győrbe. Addig az FDB legfőbb ura, Koch felajánlotta, hogy húzzuk meg magunkat nála éjszaka. Még előbb fel kellett operálnunk magunkat a metróra, hát nem egyszerű az, amikor 50 ezer ember próbálja feltuszkolni magát. A földalattin találkoztunk portugál szurkolókkal is, akik még a mai napig is büszkén mesélnek a ferencvárosi ikonról, aki Portoban is légióskodott, Lipcsei Péterről. Majd megérkeztünk a külvárosba, ahol barátunk lakik. Egy kis vacsora, meg néhány kép előhívása után elindultunk egy közeli kocsma felé. Egy kis szórakozás után visszaindultunk. Útközben még megálltunk egy boltnál aminek neve megegyezett örök riválisunkkal, azaz MTK. Fotózás után ismét Kochnál találtuk magunkat, ahonnan egy rövid alvás után busszal indultunk el a Südbahnhofhoz. Barátunk természetesen kikísért minket.
Még bevásároltuk a pályaudvar pékségében a reggelinket, aztán vártuk, hogy elinduljon a vonat. Késő reggelre értünk Győrbe. Onnan Rossi és Gyula elindultak hazafelé, majd én is az első vonattal Budapest felé vettem az irányt. Bár nem volt egy eseménydús kirándulás, de a hangulatra nem lehetett panasz. Ismét vártam, hogy Rapid meccsre utazhassak, mert ez egy hatalmas élmény, köszönhetően a Block West szurkolásának. Egyszerűen leírhatatlan az, hogy mekkora hangzása van annak, amikor három emeleten az egész kanyar nem csak énekel, TOMBOL! Ezt át kell élni többször is! Hajrá Ferencváros & Rapid Wien! Green-White Brothers!

Ezt meg csak úgy: :)

További képek a kirándulásról:
http://rapidporto.zolika.fotoalbum.hu/