Túrabeszámolók: Prágában jártunk, lejártuk a lábunk

FK Viktoria Zizkov - FK Banik Sokolov, cseh másodosztály, 2013. április 7.

Ismét csak egy szavazás következett Marcinál, amin eldöntöttük a 2013-as év tavaszi kirándulásának célpontját. Zágráb, Bécs, Drezda, München, és Berlin után ezúttal Prága városa iratkozott fel a listára. Ha már odavezetett utunk, kinéztük magunknak a kisebbik városi rangadót, ahol a Slavia Praha fogadja a Dukla Praha csapatát. Már egy hónappal az indulás előtt elkezdtük szervezni a prágai túrát, mivel elég nagy tumultus volt a vonaton, szinte kapkodtak a helyek után. A jegyvételen négyen jelentünk meg a Keleti pályaudvaron. A szokásos brigádból Marci és Máté, mellettünk egy újonc, Laci személyében. Roli most ismét távol maradt a kirándulásról, ő inkább a Ferencváros szombathelyi vendégjátékát választotta a cseh főváros helyett. Gyorsan sorra kerültünk a nemzetközi pénztárnál, és ugyanaz a MÁV-os hölgy adta a jegyeket, mint a drezdai kiruccanáson. Hozzátennénk, ismét nehezen talált számunkra tikettet, főleg a hazaútra, de azt a módon oldottuk meg, hogy az éjféli helyett a hajnali fél 6-kor induló vonatra váltottunk jegyeket. Ezt is elintéztük, már ezerrel vártuk a túrát.
Aztán alig két héttel a kirándulás előtt jött egy döbbenetes hír: a Cseh Labdarúgó Szövetség vasárnapról péntekre hozta előre az általunk kinézett találkozót. Gyorsan elkezdtük alkotni a B-tervet, ami két részből állt: B/1. Plzen, B/2. Hradec Kralové, de ezek mellé még megpróbáltuk beiktatni a programba a helyi másodosztályú mérkőzést a Viktoria Žižkov és a Banik Sokolov között. Közben Marci figyelte a cseh listavezető jegyeladásait, ahol félelmetesen sok hely fogyott, így egyre jobban Hradec Kralovéban kezdtünk el gondolkozni.

A nagy szervezkedés közben elérkezett a kirándulás napja. Délután fél 7-7 körül kezdtünk el gyülekezni a Keleti pályaudvar környékén. Előbb Marci és Laci ugrott be a Sparba étel és ital készletük feltöltésének érdekében, utánuk meg én vásároltam fel a McDonald's sajtburger készletét. Majd lassan Máté is közénk szivárgott, aki szokásához híven egy kicsit késett.
Miután összeszedtük a túrához szükséges dolgokat, két bagósunk még a pályaudvar bejáratánál rontották tüdejüket, majd 20 perccel vonatunk indulása előtt elfoglaltuk a kabinunkat. Máris előkerültek az étel-italválasztékok, majd kigördültünk a Keleti pályaudvar vágányairól. Az MTK pályánál persze elkezdtük "éltetni" az ott játszó kék-fehéreket, majd rátérve a Szuglói körvasútra már fontosabb témákban kezdtünk el beszélgetni. Majd Nagymaros környékén elkezdett vesztegelni a vonatunk, ott a szomszéd fülkében helyet foglaló spanyol kislány elkezdett aggódni, hogy ez a vonat nem megy

Pozsonyba, majd mi megnyugtattuk. Jó másfél óra után sikerült átlépni a mai magyar-szlovák határt, majd egy jó másfél órás késést összeszedve éjfél környékén érkeztünk meg az egykori magyar országgyűlési fővárosba. A két tüdejét elrontani kívánó útitársunk itt erősen gondolkozott, hogy leszálljon-e tovább rontani légzőszerveit, de inkább ezt a dolgot elvetették. Majd a szlovák-cseh határt átlépve Breclávnál jöhetett volna újabb próbálkozás, de ezt itt is elvetették, miután kőkemény biztonsági őrök figyeltek a rendre, majd tartottak velünk az úton. Bár lehet, hogy csak szimpla szekusok voltak, de a magyar készenléti rendőrség emberei nincsenek így beöltöztetve, csoda, hogy nem volt náluk fegyver meg ilyesmi! A határtelepülést elhagyva próbálkoztunk egy kis alvással, majd megérkeztünk Pardubice városába, ahol kocsinkat lecsatolták a szerelvényről, mivel Prágában csak felszállni lehet a berlini nemzetközi gyorsra. A Prágába tartó utasok a további részt belföldi gyorsvonaton tehetik meg, ugyanazon kocsikkal. De ki érti ezt? A Berlinbe tartó nemzetközi gyorsvonat 1 órát áll a cseh főváros főpályaudvarán, de ott csak felszállásra van lehetőség. De mindegy. Várt ránk jó egy óra pihenés Pardubicében. Addig Marci és Máté elmentek klubcsapatok szurkolói által ott hagyott matricákra vadászni, majd végre jött a megkönnyebbülés: elszívhattak egy szál cigit a pályaudvaron kívül. Ugyanis erre nagyon ügyelt a két kommandósnak öltöztetett biztonsági őr, hogy a peronon senki se gyújtson rá.
Indulás után rögtön beájultunk, majd 6 óra körül megérkeztünk a prágai főpályaudvarra. Előbb még felfedeztük az előttünk lévő környéket, majd Marciék vettek tüdejük rontásának érdekében egy-egy szivart. Amikor a trafikos hölgy meghallotta, hogy magyarul beszélünk, egyből átváltott anyanyelvünkre. Tehát a kommunikációval nem volt semmi gond. Majd gyorsan megvettük a 110 Kc-ba (kb. 1200 Ft.) kerülő tömegközlekedési 24 órás jegyeket, majd nyakunkba vettük a várost. Első utunk a C metróvonal Vysehrad

nevű állomásához vezetett, ahonnan gyönyörű rálátás nyílik Prágára. Itt elég hideg volt, sőt még a hó is elkezdett szállingózni. Már aggódtunk a napi program miatt, hogy itt mi lesz? De később szerencsénkre javult az idő. Itt gyönyörködtünk egy darabig a kilátásban, de ideje volt visszaindulni, mivel ránk jött a szükség. A főpályaudvaron én gyorsan megrohamoztam a WC-t. A könnyítés után irány a Vencel tér, bár ott még zárva tartottak a bódék, így egy járkálgatás után úgy döntöttünk: irány a Károly híd felé. Ezt egy kis villamosozás után találtuk meg. A szobrok taperolása és fotózása után átértünk a túlpartra, ahol Marcival betértünk egy kolbászoldába, ahol finom hot dogot adtak, csak virsli helyett kolbásszal. Csak ajánlani tudom, nagyon finom volt! Onnan az egyik uticélt vettük volna célba, a helyi tömegközlekedési múzeumot. Sajnos a helyiek nem igen tudták, hogy merre kell mennünk, így az információs pult nyitvatartásának reményében visszatértünk a főpályaudvarra. Ott gyors döntéseket is hoztunk. Eldöntöttük, hogy kihagyjuk az átutazást Hradec Kralovéba, és maradunk Prágában, beérve a másodosztályú mérkőzéssel.

Miután a főpályaudvaron is zárva volt a pénztár, elindultunk Zizkov városrészbe. Marci szerint elég közel volt a pálya, de én nem igen akartam hinni neki. Aztán egy nagyot néztem, amikor a villamossal pont egy megállóra volt a stadion a pályaudvartól. Eléggé gyorsan értünk oda. A pálya bent volt a város közepén, mintha az Erzsébet -, vagy a hegyoldalt nézve inkább az Apor Vilmos téren lett volna. Ha a Haladás pályájánál panaszkodnak, hogy sokan a panel házak ablakaiból nézik a meccset, akkor itt mit szóljanak? Az egyik lelátó hozzá volt építve az egyik lakóházhoz, amelynek ablakán nézték a mérkőzést. Ami pedig számomra érdekes volt, hogy a Zizkov táborában fellelhető az összes prágai csapat képviselete. Volt, aki teljes Sparta felszerelésben jött ki a meccsre, de voltak Slavia és Bohemians sálban is emberek.

De ahogy láttam a helyi keménymaghoz csatlakozott Lengyelországból a Cracovia Kraków táborából néhány szurkoló. Mi a fedett főlelátón foglaltunk helyett elbújva az időjárás viszontagságai elől. Közben a kapu mögötti lelátó alatt elkezdték grillezni a büfében a kolbászt, tehát egy 0-90 percen át tartó illatos pirotechnika lengte be a stadion környékét (olyan füsttel, hogy Magyarországon az MLSZ már évtizedekre betiltotta volna a pályát), miközben az a 8-10 vendégszurkoló lelkesen szurkolt. Teljes NB2-es fíling volt az egész meccs. Néha-néha rákezdtek a hazaiak egy-egy "Zizkov, Zizkov" szurkolásra, de semmi extra nem volt tőlük. A mérkőzés félidejében elnéztünk a büfébe, amely mellett egy idős úr árulta a futballereklyéit. A sok értékes kitűző között találtunk egy magyart is, de legnagyobb megdöbbenésünkre nem a Ferencváros, MTK, Honvéd, Vasas, Újpest kvintettből, vagy valamelyik erős vidéki klubtól volt ott ereklye, hanem a BVSC-től. Legalább jól esett valami magyart is ott látni. De nem csak a Cracoviások, vagy mi érkeztünk külföldről, hiszen volt pár Sankt-Pauli szurkoló akik a drezdai bajnoki meccsük előtt átugrottak egy rövid időre Prágába.

A mérkőzésről: a Zizkov csapatában egy ismerőssel is találkozhattunk, az elmúlt éveket a Kaposvár csapatában töltő marokkói csatár, Daniane Jawad személyében. Az első félidőben eléggé bealudtak a hazaiak, amit a vendégek két góllal bosszultak meg. Szinte csek a Banik volt a pályán. A második félidőre már harcosabban jött ki a Viktoria, de igazi nagy helyzetet nem tudtak kialakítani. A végén a vendégek kapusa hozott össze egy tizenegyest, amit a Zizkov játékosa könyörtelenül értékesített, beállítva a 2-1-es vendégsikert hozó végeredményt. A stadiontól visszasétáltunk a helyi bázisunknak is mondható főpályaudvar épületéhez, ahol az ott található Burger Kingben megebédeltünk. Mivel a fogyasztásért kaptunk 30 percnyi ingyen Wifi használatot, így Marci megnézte hogyan juthatunk el a vágyott múzeumhoz. Végül a technikai múzeumnál kötöttünk ki, ami nem messze található a Sparta Praha stadionjától. Diákigazolványunknak köszönhetően 90 Kc-ba kerültek fejenként a jegyek, plusz nekem a fotózás miatt még 100 Kc pluszdíjat is ki kellett pengetnem. Majd belevetettük magunkat az old's mobilok közé, ahol a régiektől az újakig mindent lehetett látni. Voltak olyan járművek, amin a csehek büszkén hirdették, "ezt bizony a nácik használták a második világháború alatt".

Miután éppen a hajózási szakaszhoz indultunk fel a galériára, sajnos vissza kellett fordulnunk mert Máté rosszul lett, tériszonya van. Onnan elindultunk a kommunizmus hétköznapi tárgyai kiállításra. Ott megtaláltuk többek közt a szokásos Singer varrógépet, de még a többek közt nagymamám fürdőszobájában is előfordult Tatramat mosógépet, vagy az apám által használt Toshiba magnó modelljét is. Mit ne mondjak, fura érzés volt ezeket már kiállítási tárgyként látni. Onnan a szemben lévő nyomtatás történeti kiállításra tértünk át, ahol még eredeti Guttenberg bibliát is kiállítottak.
Miután megtekintettük a múzeum relikviáit, kiültünk egy padra a múzeum előtti téren. Egy kis uzsonnázás után egy rövid kutyázás következett, hiszen egy nagyon aranyos jószág jött oda játszani hozzánk. Aztán ment tovább a gazdájával. Majd jobbnak láttuk mi is elindulni. Mivel egy köpésnyire volt a Generali Arena odamentünk. Marci és Máté ész nélkül kezdték bővíteni a klubmatrica gyűjteményüket, míg én a Sparta ultrák falfirkáit kezdtem el fényképezgetni. Majd amikor fotókat csináltunk a stadion túlsó oldalán, arra lettünk figyelmesek, hogy egy fehér Ford kezd el minket követni.

Nagy valószínűséggel egy dühös Sparta ultra v. huligán lehetett az, aki ideges lehetett arra, hogy betévedtünk a területükre. Marci szerint az én zöld FFC sálam bántotta a szemét, miután a Bohemiansnek is ugyanaz a színe, de az én véleményem szerint nem a legjobb egy klubterületről idegenként letépkedni a falról a kihelyezett matricákat. De ha hozzátesszük ennek a kettőnek az összeolvadását...
Innen elindultunk a közeli Supermarketbe, ahol vettünk némi italt, meg rágcsálni valót, majd a prágai várnegyedhez villamosoztunk. Amikor mentünk volna a felfelé vezető lépcsőhöz egy francia idősekből álló csoportba botlottunk, akik úgy érezték joguk van elfoglalni az egész járdát. Majd néhány sértődött arcot is észre lehetett venni, hogy a hülye magyar fiatalok mit képzelnek magukról, hogy itt át akarnak menni?

Végül átverekedtük magunkat, és feljutottunk a várba. Itt is lőttünk néhány képet. Majd pont szerencsénk is volt, hiszen ottlétünkkor volt a kapunál az őrségváltás, így ezt is megnéztük. A várba érve eléggé középkori hangulatba kerültünk a házak láttán. A jó fél óra-egy órás bolyongás után visszaindultunk a Károly híd felé az óvároson át. Marciék itt is vadásztak a matricák után rendesen, majd amikor átértünk a hídon és belevetettük magunkat a belvárosba, az emberek nézték, hogy "ez a két hülyegyerek meg mit csinál?", hiszen oszloptól oszlopig szlalomoztak, rohangáltak, mint a flippergolyó. Elég érdekes látványt alkottak, az tény. Amíg ők vadásztak, mi Lacival néztük a kirakatokat. Többek közt megnéztünk egy bábosat is, ahol híres focistákat csináltak meg. A belvárosi bolyongásunk első szakaszát a Vencel téren zártuk le. Ott ismét egy jó kis kolbászdogot ettünk, ami nem volt rosszabb a Károly hídnál reggel vásárolt darabnál, sőt! A kajálás után még sétálgattunk egyet a főtéren, majd egy fotózkodás az ott kiállított nosztalgiavillamosnál, majd irány a bázis. Rövid pihenő és ismét irány a belváros. Útba ejtettük a helyi zsinagógát és a cseh nemzeti színházat, majd ismét egy rövid pihenőt vettünk. Innen tovább ismét a Károly hídhoz tévedtünk, majd a túlparton tettünk egy kis sétát a sötét parkban. Eléggé ijesztő volt, abban maradtunk, hogy az első lehetőségnél visszatérünk a túlpartra.

Mászkálásunk alatt megfigyeltük, ahogy iskolás csoportok bérelt buszokkal érkeznek bulizni a fővárosba. Eléggé pezsgett az élet. Majd jött az éjfél, és varázsütésre megváltozott minden. A bárok bezártak, az emberek eltűntek az utcákról, csak néhány dülöngélő részeggel találkoztunk. Ránk jött az ereszthetnék, és nem találtunk nyilvános WC-t sem, így visszatértünk a bázisra. Persze már az is bezárt, gondolom, nehogy leszökjenek a csövesek a metróállomásra, és ott töltsék az éjszakát, hiszen belőlük is volt elég, kb. annyi, mint Pesten.

Miután elküldtek minket a főpályaudvarról megcéloztuk az egyik tuját az állomás előtti téren. Ekkor nem érdekelt minket, hogy a kommandósnak öltözött járőrök össze-visszamászkáltak arrafelé, valahol ki kellett eresztenünk a felesleges folyadékot. Dolgunk végeztével visszatértünk a belvárosba, ahol fáradtan bolyongva találtunk egy KFC-t ahol hajnal 2-ig meghúztuk magunkat. Miután onnan kitessékeltek minket egy kocsma után érdeklődtünk. De az ottani törzsgyökeres prágai srácok nem tudtak(?) nekünk segíteni, így továbbmentünk. Majd megtaláltuk a Vencel téren a McDonald's éttermet, ami hajnal 5-ig nyitva tartott. Rendeltünk pár sajtburgert, mellette elvégeztük a szükségleteinket, majd már elkezdtünk bóbiskolni. Már volt, hogy 5-5 percre elaludtam, de valamennyire még ébren tudtam maradni. Csodálkoztunk? Hiszen kb. 40 kilométert biztos lesétáltunk aznap a városban. A belvárosban nem volt olyan hely sem, amit ne néztünk volna meg. Hajnal 4 előtt döntöttünk úgy, hogy ideje visszatérni a bázisunkra, vagyis a főpályaudvarra, hátha betolják a vonatunkat, azon meg tudunk egy jót aludni. Persze még ki se volt írva, egy padra leülve vártuk az értesítést. Persze a HÉV-ek előre ki voltak írva, még a két óra múlva indulók is.
Amíg várakoztunk Marci és Máté beájult. Én meg figyeltem mikor írják ki a vonatunkat és menjünk fel a peronra. Végül 100%-ig eldöntöttem, hogy fent maradok, hiszen a mögöttünk lévő padra egy csöves ült le, de nem volt nagyon erőnk arra, hogy felálljunk és arrébb menjünk. Nem azt mondom, hogy egy hű, de nyugtató tény volt. Már unalmas volt végig hallgatni a helyi bemondót, abban biztos voltam, hogy napokig-hetekig ezzel a "hlávnyi nádrazsí" bemondással fogok álmodni, annyira idegesített.

Máté korán magához tért a pihenés után, de Marci olyan hajnal 5-negyed 6 körül. Miután ő is magához tért felálltunk és inkább a táblánál néztük, melyik platformhoz kell felmennünk. Majd 15 perccel indulás előtt már meg is kaptuk ezt az információt. Ahogy beállt a vonatunk gyorsan behuppantunk a kis boxunkba. Prágát elhagyva, a kaller is gyorsan lekezelte a jegyünket, távozása után bezártam a kabin ajtaját, ide már senki se jöjjön be, hagyjon minket békén aludni! Ezt nekem sikerült Pardubicéig elintéznem, ott pedig egy kisebb tömeg akart felszállni a szerelvényre. Az egész vonat tele volt, néhány utas pedig hozzánk akart beülni. Az egyik be is kopogott, próbálta kinyitni a kabin ajtaját, de sikerrel nem járt. Én meg kinyitottam a szememet, ránéztem, és gondolatban mondtam: "Hozzánk aztán se te, se senki nem ül be!" Végül szerencsére továbbment. Majd visszaaludtam. Ugyanez játszódott le Ceská Trebovában és Brnoban is, mivel ismét felkeltettek. A cseh-szlovák határt átlépve már teljes tudatomban voltam, nem tudtam visszaaludni. Majd Pozsony után a többiek is kezdtek ébredezni. Nagymarosnál szedtük elő a megmaradt chips tartalékot, és fogyasztottuk el déli reggeliként. Miután beértünk Budapestre olyan izomlázat éreztünk a lábunkban, hogy alig bírtunk felállni. Csoda, hogy egyáltalán le tudtunk szállni a vonatról! Bár elég jól éreztük magunkat Csehországban, örültünk a hazaérkezésnek. Hatalmas sétálgatás után már várt az ágy és a megérdemelt alvás. Egy ilyen nap után? Naná! Egyszer még vissza kell menni Prágába, de akkor már szállást is kéne intézni magunknak, és több napra menni! Nyáron Európai Szuperkupa-döntőt rendeznek ott. Talán arra? Jó lenne! :)