Egy Diósgyőr-Ferencváros mérkőzés hasonló várakozást vált ki egy Fradi szurkolóból, mintha a derbire készülnénk, hiszen mondhatjuk az egyetlen olyan idegenbeli túránk vidékre, ahol van velünk szemben szurkolótábor. Már szerda délelőtt sorban kellett állnunk a jegyeinkért, hiszen a kispesti botlás ellenére is többen akartak a helyszínen szorítani a fiúknak. Mivel én sajnos korán reggel dolgoztam, így Rolit kértem meg, hogy álljon be helyettem a sorba, ő meg csak egy Metropol újságot kért érte cserébe.
Körülbelül negyed 10 környékén értem a már darabjaiban lévő Szentélyünkhöz, ahol már kígyózó sor állt a Fradi Shop előtt. Szerencsémre Roli volt a sorvezető, így gyorsan beálltam mellé. Még távol volt a 10 órás nyitás, így az előző esti Német kupa mérkőzés elemzésével ütöttük el az időt, meg próbáltuk a válaszokat találni arra, hogyan kaphattunk ki előző este Kispesten?! Aztán fél 10 környékén nyílt a Shop ajtaja, elkezdték a jegyárusítást. Mivel az ajtó miatt Rolinak félre kellett állnia, én lettem a number 1, így én vettem meg az első két jegyet, mivel egy haverom megkért arra, hogy az övét is szerezzem be. Aztán a félrekerült Rolinak tartottam fel a sort, nehogy őt kilökjék. Persze a sráctól elnézést kértem. Miután Roli is megvette az ő jegyadagját elindultunk hazafelé, hogy felkészüljünk a vasárnap előttünk álló 180 kilométernek, amiről a P. mobil számából tudjuk, hogy néha több. :)
Aztán jött egy hidegzuhany számomra, hiszen az egri haverom jelezte, hogy neki már mástól van jegye, én meg beszereztem plusz egyet. Szerencsémre egyik haverom, Balu érdeklődött nálam, hogy merre lehetne még szerezni egyáltalán ticketet. Nagy szerencséje volt neki is, meg nekem is, hogy nálam jelentkezett, hiszen a felesleges jegyem végre gazdára talált! Várhattuk a vasárnap délelőttöt.
Eredeti tervek szerint úgy volt, hogy öten mentünk volna Jocek barátunk kocsijával, de végül rajtunk kívül a maradék két útitársunk visszamondta az utat. Roli segítségével felírtuk magunkat a FradiBusz járatára, amire Balu barátom is helyet kapott. Igaz, csak állóhelyet. Végül a reggel 11 órás indulás előtt úgy döntöttünk, a buszt mi négyen mégiscsak kocsira váltjuk. Bevágtuk magunkat a Jocek-verdába, és nekivágtunk a Vikidálék által megénekelt távolságnak. Az első megállónk az Örs vezér terén volt az Árkád alatti benzinkútnál ahol rendeztük a piszkos anyagiakat az útra, majd a régi idők felelevenítésével telt az út Hatvanig, ahol következett az első pisiszünet. Mi Baluval elindultunk a kút WC-jébe, míg Roli úgy érezte jónak, ha a termést kínálja meg egy kis savas folyadékkal. Utána elkezdett mindenki a meccsre koncentrálni, Balu még el is aludt az éjszakai melózásától fáradtan, majd egyszer letértünk a 3-as útról Harsány felé, mivel Jocek szerint ott a rendőröket kikerülve lehet betérni Miskolc városába. Szlalomoztunk a Grand Canyon méretű kátyúk között, majd mire elértünk a borsodi megyeszékhely határához már ott álltak villogva a kékek. Egyikünkön se volt Fradi felszerelés, de azért feltűnő lehetett, hogy
Jó 45 perc pihenés után érkezett meg Miskolc határához az első zöld-fehér szimpatizánsokat szállító buszjárat. Ezt látva gyorsan autóba vágtuk magunkat, majd becsatlakoztunk a konvojba. A rendőrség emberei nem vittek el minket Miskolc belvárosa felé, hanem a hírhedt Avas-lakótelep alatti cigánysoron vezettek át minket. A helyi "őslakosok" végig pofázgattak, üvöltöttek felénk, majd egy bátor aki elkezdte mutogatni, hogy így vágja el a torkunkat-úgy
Közel másfél órával kezdés előtt érkeztünk meg a cigánysor mögött felépített Vasgyár-Stadion vendégszektorához. A habzószájú diósgyőriektől csak 10 készenlétis és 5 lovasrendőr választott el. Olyan laza volt az egész, hogy ha akarta volna a két tábor, könnyen összeverekedhetett volna. Ilyen rémes szervezést rendőrség részéről, nem igen lehetett látni sehol. Majd vártunk egy jó 20 percet Robiék
Majd elkezdődött a mérkőzés. Mi a régi fogas szerkezetű lelátóból három részt foglaltunk el, igyekeztünk nagyot szurkolni, de sajnos ultráink nem középen helyezkedtek el, így a másik két szakasz nem igen tudott pontosan becsatlakozni a szurkolásba. Majd jött a 7. perc, amikor jött az egységes "GÓÓÓÓÓL!" felkiáltás, amikor egy lecsorgó labdát Julian Jenner továbbított a Ladislav Rybansky kapujába! Sajnos örömünk nem tartott sokáig, hiszen alig néhány pillanat múlva egyenlített a Diósgyőr, a nem sokkal ezelőtt Gosztonyi András sajnálatos sérülése miatt beállt L'Inam Seydi góljával. Aztán egy kicsit átvették az
Hátra volt egy félidő, amit néhány helyzettel nyitottunk, amelyeket sajnos nem tudtunk kihasználni. Majd Solymosi Péter engedélyezett egy gyorsan elvégzett szabadrúgást, ami a vendégszektorból eléggé lesgyanúsnak tűnt, majd ismét a szenegáli csatár talált be a kapunkba. Mondanom se kell, a veszprémi illetőségű játékvezető néhány családtagja igen csak heves csuklásba kezdhetett a találat után. Még a meccs végéig kihagytunk néhány ziccert, de ez nem tudta csillapítani a Fradi-tábor a játékvezető irányába érzett gyűlöletét. Ott abban a pillanatban nem a ziccereket hibázó csatárainkat, hanem a bírót hibáztattuk az ott hagyott 2 pontért.
Gyorsan kiürítettük a vendégszektort, majd elindultunk a kocsinkért. Ekkor hirtelen készenlétisek tömege jelent meg a parkolóba. Hiába volt előttünk a kocsink, hatalmas kerülőt kellett tennünk. Szerencsére elég gyorsan odaértünk a kocsinkhoz, és az első konvojjal el tudtuk hagyni a stadion környékét. De a remek szervezésnek köszönhetően, a Fradista kocsik között ott mászkálhattak a Diósgyőr szurkolók is. Majd arra lettünk figyelmesek Miskolc határánál, hogy az előttünk haladó Wartburgban is Diók ültek. Szerencsére gyorsan megtettük azt, amit Pataki Attila Eddája is megzenésített, elhagytuk a várost, így
És bár visszanézve a diók második gólja nem volt les, de az egész mérkőzésen nyújtott teljesítménye miatt egy gyönyörű üzenetet hagynék Solymosi Péternek: a ledér édesanyádat!
 |
| Náci bíró? :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése