Bevettük a legbátrabb várost

 Balassagyarmati VSE - Duna Aszfalt-Tiszakécskei LC, NB III - Keleti csoport, 2020. október 10.

Ez a 2020-as év nem a túrákról szól. Nem sokkal azután, hogy megérkeztünk Razgradból, egy új év kezdődött. Egy olyan év, amelyben márciustól egy járvány ütötte fel a fejét, amely miatt korlátozásokat hoztak. Mindenkinek megvan ezzel kapcsolatban a véleménye, így természetesen nekem is, de a bejelentett intézkedések miatt nemhogy túrákra, de jó ideig meccsre sem mehettünk. Mondjuk számomra 2019. végén történtek miatt (rágalmazások, átverés, munka elvesztése, visszautasítások) nem sok esély nyílt a kirándulgatásokra, de szerencsére júniusban újra beindult a futball-élet, bár Zalaegerszeget nem számítva nem voltak nagy távolságok, hatalmas túrák. Kb. jöttünk-mentünk. Szerencsére kedvenc labdarúgó-csapatom, a Ferencváros kvalifikálta magát a könnyített rendszerben a Bajnokok Ligája főtáblájára, így ennyi vigasz jutott számomra. A válogatott meccsekre idegenbe a bevezetett szabályok miatt nem utazhattunk el, így Bulgária, Törökország kimaradt nekünk, bár eljátszottunk a gondolattal, hogy Skóciában mekkora bulit csaptunk volna, miután a Celtic ellen 2-1-re nyert a csapat. Így maradt az NB I, ahol se Paks, sem Székesfehérvár nem számít nagy útnak, Zalába pedig tettünk egy kitérőt a Gébárti-tóhoz, majd szórakoztunk egy jót az egerszegi haverokkal. 

De most végre jön a válogatott szünet, ahol nincs sem élvonal, sem másodosztály, így Marci barátomék invitálására ötletelni kezdtünk, hogy merre induljunk el. Felmerült egy budapesti flangálás mellett Komárom és Salgótarján megtekintése is, ám végül a Legbátrabb Város, Balassagyarmat mellett döntöttünk. 

Korán reggel gyülekeztünk Újpest-Városkapu buszállomáson, ahol már szép tömeg várta, hogy a balassagyarmati busz beálljon a kocsiállásra. Szerencsére a tömegben a hátsó sorban találtunk három helyet, így Rolival és Marcival lehuppantunk oda és megkezdődött a jó másfél órás zötykölődés az északi határszélre. (a buszpályaudvartól alig 200 méterre már Szlovákia területére lépnénk). Eléggé kényelmetlen volt ez az időszak, de valahogy kibírtuk és elgémberedve szálltunk le a járműről. Egy gyors cigi- és levegővételt követően elindultunk a belváros felé. Nagyon tetszett építészetileg is, emellett minden, ami csak kellett megtalálható volt itt. Első utunk a plébánia felé vezetett, ahol Mindszenty bíboros emlékműve is található, majd a Városháza falán megtekintettük a csehek kiverésének emlékművét. A városban sok minden emlékeztetett erre, majd a Palóc Ligeten át betértünk a Palóc Múzeumba, hogy megtekinthessük gazdag tárlatát. Nehezen szabadultunk ki a kiállításról, nagyon tetszett nekünk, ezt elmondhatom. Azonban addig nézegettük a tárgyakat, hogy elmúlt dél, ideje beülni valahova ebédelni. Mi a Svejk Vendéglőt néztük ki magunknak, ahol cseh jellegű ételeket lehetett rendelni. Mi a Müllerné kedvence nevű ételt kértük, ami sertés szűzérmék voltak tejszínes szószban. Sajnos az én adagomhoz kispórolták a köretet. :( Negatív megkülönböztetése a kövér embereknek. Attól függetlenül jól laktunk. 

Innen már a mérkőzésre indultunk. A pálya melletti kocsmában már hangoltak a helyi fanatikusok, majd miután beszereztük a 700 Forintos jegyeket egy kicsit beültünk oda mi is. A meccs eléggé paprikás hangulatú volt. A sokkal esélyesebb tiszakécskeiek sokszor dobálták magukat a meccs első felében, majd miután a hazaiaknak egy jogos tizenegyest nem adott meg a játékvezető, elszabadultak az indulatok. A meccs szinte átment pankrációba, csoda, hogy nem kapott senki piros lapot. Végül 1-0-ra nyertek a vendégek, a drukkerek haragjától pedig nem szabadult meg a játékvezető. Erősen kellett védeni, hogy ne fajuljon a népharag tettlegességbe. Mi már csak távolról szemléltük az eseményeket, hiszen sietnünk kellett. 

Az odaút másfél órás kényelmetlensége, és a hallott baleset miatt úgy döntöttünk, hogy vonattal megyünk haza, ami pedig 20 perc múlva indult. Igyekeztünk szedni a lépteinket, hogy elérjük a Kis-Pirost, ami Vácra vitt minket. Igaz, ez az út is két órába telt, és a végén már sok látnivaló sem maradt a Börzsönyből a sötétedés miatt. Közben pedig egy-két más utazó pedig panaszkodott. Volt, mikor előszedtük az útravalónkat, elkezdett panaszkodni, hogy mennyire éhes, így mielőtt követelőzés lett volna a vége, elpakoltam az ételt. Más (roma-származású) egyének pedig az előírt védőmaszk hordása nélkül kezdett óbégatni a vonaton. Jó utunk volt Vácig! Legalább megérkeztünk és gyorsan jött a

csatlakozás, a szobi zónázó, ami a Nyugatiba vitt minket. És legnagyobb örömünkre az új emeletes vonat érkezett erre a járatra! Fel is rohantunk az emeletre, hogy ott foglaljunk helyet és végül követtük a Magyar Kupa sorsolását, ahol a Fradi a Bicskét kapta ellenfélül. Este 8 körül érkeztünk meg a Nyugati pályaudvarra, ahol a gyors hazajutás érdekében még átszálltunk a ceglédi zónázóra, hogy azzal Zuglóig (Marci Kökiig) menjünk. Ott el is búcsúztunk egymástól, reménykedve, hogy hamarosan minden visszaáll a normális kerékvágásba és ismét mehetünk nagyokat kirándulni külföldre is! Addig "be kell érnünk" hazánk szépségeivel, mert itt is akad bőven látnivaló! De végre kikapcsolhattam! Hiányzott már egy ilyen túra, mint amilyen ez a balassagyarmati volt!