Dabason is otthon vagyunk!

FTC-Rail Cargo Hungária - SG BBM Bietigheim, női kézilabda Bajnokok Ligája, 2018. február 10.

Menetel a női kézilabda Bajnokok Ligája sorozatában a Fradi. A zöld-fehér lányok a csoportkör első szakaszát követően a második helyen mentek tovább a középszakaszba, amely során összefutott a német bajnok Bietigheim csapatával. Ezúttal nem a Dolmányos Varjú Tisztelőinek Köre indult meg (csupán két fője), így Rolihoz és mellém nem a Kispest-drukker Marci és Máté (pedig ők is jöhettek volna, kár, hogy nem csatlakoztak! :( ), hanem Ákos és ("a látens kispesti" :) ) Janó csatlakozott. (ezen túl Jani egy Spartan-versenyen vett részt Szlovákiában, míg az "eminens" Árpi szombaton (is) iskolában volt).

Bár úgy beszéltük meg Rolival, hogy a Nyugatiban találkozunk, de ő egy jól sikerült estét követően inkább úgy határozott, hogy Zuglóban száll fel. Mindegy, az ő vonatjegyét is megvettem a magukat megadni készülő automatákból. Az egyik a hidegben minden szempontból lefagyott, így teljesen használhatatlan volt.
A pályaudvar csarnokába belépve szó szerint megcsapott a mozdony füstje, ugyanis a jobb szélső vágányon egy gőzös pöfékelt egy filmforgatásnak köszönhetően, amely miatt csak egy hatalmas kacskaringó után tudtam elérni a Dabasra tartó Desirót. Bár a morcos vasút- és biztonsági őrök külön megkértek, hogy ne fotózzak, de én erre tojtam, lefényképeztem a nosztalgia-vonatot, küldve a többieknek, hogy "ezzel fogunk utazni!" :)

Hétvége volt, Fradi-meccs jött, de a MÁV csak egy kocsival eresztette útjára a szerelvényünket. Az indulás előtti hosszú időben vért izzadva óvtam a négyes helyet, hogy a három későn felszállónak is legyen hova ülnie az utazás alatt. Gyorsan megérkezett a Siemens motorvonat Zuglóba, ahonnan Roli erősítést jelentett számomra a maradék két hely megtartásának érdekében. Szép lassan kidöcögtünk Budapest határáig, majd Pestszentimrénél már teljes lett a brigád. Ákos és Janó is felszállt a vonatra, bár minket nehezen találtak meg, hiába dübörögtem nekik az ablakon át, mikor megláttam őket. De legalább egyesült a régi zöld-fehér mesternégyes. Dabasig a brigád a nosztalgiát részesítette előnyben, felelevenítettük a régi túrákat, míg egy sör véletlenül ki nem löttyent, de szerencsére Ákos időben eszmélt, így nem kellett gyászszertartást tartanunk Deka-módra, az doboz élete meg lett mentve!

Nem nagy rohamléptekkel, mindenféle száguldás nélkül, másfél óra vonatozást követően megérkeztünk Dabasra. Itt összefutottunk az ultrák egy kisebb csoportjával, akik nagy ünneplésben voltak egyikőjük születésnapja miatt. Míg mi az egyik szupermarket felé vettük az irányt, addig ők több fradistával egyetemben. Egy rövid időre mi is betértünk oda, de aztán továbbálltunk, hogy egy kicsit megnézzük a várost. Végül a főtéren, a polgármesteri hivatal előtt vertünk tanyát, ahol majdnem egy órán át eldumáltuk az időt. Bámultuk az általános iskolás suhancokat, akik azzal próbáltak menőzni, hogy rollerrel próbáltak bemutatni néhány trükköt. Nem sokkal később megérkezett a Fradi mai ellenfelének a busza, amely felé mutattuk, hogy nem igen kedveljük őket.  Azt láttuk, hogy a német csapat ezt nagyon érzékenyen vette, hiszen a buszról azt láttuk, hogy próbálják lefogni egymást és villantak a középsőujjak. Remek! Sikerült felpaprikáznunk a meccs előtt az ellenfelet! Ekkor úgy éreztük, hogy nekünk is el kell indulnunk a csarnok felé.

Az OBO Aréna teljesen kint van a város szélén, pont a szántóföld mellett. Majdnem felcsúti déja vu-m volt, csak itt nem legelt egy tehén, mint tavaly a stadion mellett. Igaz, Dabas nem egy falu. De itt hidegebb volt, mint bent a városban, emiatt úgy döntöttünk, hogy gyorsan bemegyünk. A bejutás gyorsan megtörtént, pikk-pakk, már a lelátón voltunk. Rolival még úgy éreztük, hogy annyi időnk van, hogy jobban járunk, ha még a teraszon mászkálunk. Nem sokkal később a büfé betámadása mellett döntöttünk, majd elfoglaltuk a helyünket a lelátón.

Furcsán néztük a pályát, hiszen a németeknél csupán tíz játékos melegített. Néztünk egymásra, hogy hogyan lehet ez? Innentől már értettem, hogy Bendő miért várt legalább tíz gólos győzelmet a német bajnok ellen, akik már az elejétől próbáltak végig emberelőnyben támadni, hiszen minden egyes támadásuknál lehozták a kapust. Meglepően jól tartották magukat, de a szurkolók által űzött Fradi 31-22-es győzelmet tudott aratni. A kisebb ünneplés után elindultunk visszafelé az állomásra. Volt is időnk bőven, hiszen jó egy óra múlva jött csak a pesti vonat. Idő közben kitárgyaltuk azt is, hogy a Fradi focicsapata megverte egy Spanyolországban rendezett edzőmeccsen az orosz bajnokság listavezetőjét, a Lokomotiv Moszkvát. Bármilyen körülmény, ez megsüvegelendő! A vasútállomáson először jegyet próbáltunk volna venni, de a pénztár zárva volt, a váróteremben pedig elég érdekes alakok mászkáltak, így kint várakoztunk a peronon. Ott egy ingyenes Wifi-hálózatot befogva Youtube-ról néztünk videókat. Megnéztük a Bud Spencer filmeknek a rajongók által készített előzeteseit, amik iszonyat jókra sikeredtek.

Majd hosszas várakozás után végre megérkezett a vonat. Egyből jött a kaller és kérte a jegyünket. Mondtam, hogy ha nyitva lett volna a pénztár, mutatnám, de így nincs jegyem. Minden féle igazolás nélkül odaadta nekünk az 50%-os jegyeket, pedig én bemutattam az engem igazoló dokumentumokat. Ekkor Janó megjegyezte, hogy ennyi erővel 90%-osat is vehettünk volna. De sebaj! Szépen lassan döcögtünk Budapest felé, majd Gyálon és Pestszentimrén elbúcsúztunk Janótól és Ákostól, ezután

Zuglónál mi is leszivárogtunk a vonatról Rolival.
Ismét túl egy túrán, egy átlagos, de jó hangulatú kiránduláson. És hamarosan jön a foci NB I! Nem fogunk unatkozni!