Egy felejthetetlen prágai hétvége

FC Slavoj Vysehrad - SK Kopatná Benátky nad Jizerou, 3.liga, CFL csoport, 2017.03.18.
FK Viktoria Zizkov - FK Slovan Varnsdorf, Fotbalová Národni Liga, 2017.03.19.
Bohemians 1909 Praha - FK Dukla Praha, 1.liga, 2017.03.19.

Hatalmas terveket szövöget kis brigádunk. A nyári nagyobb és jóval költségesebb balkáni kiruccanás előtt úgy gondoltuk, hogy egy kicsit olcsóbb úticél után nézünk. Így jött szóba a sok erdélyi, felvidéki, vagy szerbiai célpont mellett Prága. Szinte mondanunk se kell, elsöprő többséggel a cseh fővárosba való kirándulás vitte a prímet, 100%-os összhangban. Idén tanulva az előző prágai kiruccanás hibájából, amikor a Cseh Labdarúgó Szövetség egy kicsit átírta a terveinket, két napos túrát terveztünk, előzetesen négy mérkőzéssel. Persze Vladimir Smícerék megint beleszóltak elképzeléseinkbe, hiszen a legjobban várt Sparta Praha-Zlín összecsapást péntekre helyezték, mikor mi még éppen kigördülünk a Keleti pályaudvarról. "MEGROHADHATTOK!" -  gondoltuk egységesen elsőre, de végül annyiban megkönnyebbültünk, hogy megúsztuk a brigád kirándulásai történelmének első gól nélküli döntetlenjét, ami - Horti Gábor szerint - az első lépés az alkoholmentes sör és a guminő felé.

Sajnos már a jegyvétel előtt egy tagunk, Árpi visszamondta a kirándulást, de egy nagy visszatérő, Jani viszont velünk tartott, így öten jelentkeztünk a Keletinél, a (már-már szokásos) Metropol EuroNight vágányánál. "Örömömre" az utolsó kocsiban kaptunk helyet, amelyben terjengett a húgyszag, és a kettőből csak az egyik WC volt üzembe helyezve, persze a működőnek a talaján meg egy medencényi pisa álldogált. A drágalátos csehek pedig nem engedtek át az előttünk lévő fekvőhelyes kocsiba, hogy legalább tiszta körülmények között végezhessük szükségleteinket, így a 10 órás vonatút során tocsognunk kellett a pisában. "Dakujeme, Ceské Dráhy!"

Az út közben előkerült Jani Bluetoothos hangszórója, amelyen nyomattuk a legnagyobb rockzenéket egészen Pozsonyig. Bömböltek az AC/DC, Tankcsapda, Depresszió, Leander Kills legnagyobb slágerei, aztán a szlovákok fővárosában a felszálló tótok legnagyobb örömére, maximum hangerőn énekeltük el az Ismerős Arcok slágerét a "Nélküled" című számot. De, ha ennyire nem tetszett ez nekik, nyugodtan előadhattuk volna (mint Krakkó felé három éve) a Radical Hungary "Senkiházi" dalát is, amelynek teljes mértékben ők a címzettjei. Még Pozsony előtt a pia is egy kicsit dolgozott a srácokban, Máté nagy üvöltésére, szerencsére egy felvidéki magyar kalauz érkezett és csillapította egy kicsit, hiszen voltak, akik az esti járaton aludni szerettek volna egy kicsit. A cseh határon átérve már úgy döntöttünk, hogy kikapcsoljuk a "zenegépet" a brünni (Brno) nikotinszünetet követően sorra kezdtünk bepunnyadni, amíg meg nem érkeztünk Pardubicébe. A csehek kedves női kalauza érdeklődött nálunk, hogy mikorra szeretnénk beérni Prágába, hiszen, ha nagyon siettünk volna, akkor átengednek minket a vonat Berlinbe tartó szekciójába, amely hajnal 4-re már célpontunkhoz ér. Mi inkább a pihenőt választottuk és a három órás pardubicei dekkolást. Mi Marcival és Mátéval körbenéztünk az állomáson, amíg Roli és Jani a kupéban szundikált. A váróteremben minden a

Felirat hozzáadása

szocialista időszakra emlékeztetett minket. Nem csak a díszítés, de még a nagy Csehszlovákia térkép is a falon. Majd megtaláltuk a helyi 9 és 3/4. vágányt, az 1,1a peront. Gondoljuk innen megy a szerelvény Roxfortovába, ahol Henrich Pottersky és Hermione Grengerová tanul. Miközben mászkáltunk eleredt a szakadó eső, és egy kicsit megáztunk (főképp én). Majd 6 óra előtt kigördült  a már belföldi gyorsvonatunk, és egy órán belül megérkeztünk Prágába. Miután lefektettünk egy kilométer kábelt a cseheknek (20 Kc-ért cserébe) és leadtuk megőrzésre (fejenként 60 Kc-ért) csomagjainkat, megvettük a napijegyünket a helyi BKV-ra és irány a Vencel térre. Valahogy odataláltunk a metróval (egy átszállással, igen lusták vagyunk!), majd egy rövid séta és fotózás után bevetettük magunkat a KFC-be, ahol alaposan megreggeliztünk. Innen irány a túra első célpontja, Vysehrad!

Sajnos nem bobozni, vagy a Nagy-Villám kilátóba felmászni mentünk, meg nem is a Duna melletti Visegrádra. Igen! Ez a "hülye" magyar-brigád kilátogatott egy cseh harmadik-vonalbeli meccsre, ahol a Slavoj Vysehrad fogadta a Benátkyt. A bámészkodó söröző prágaiak közé egy kis színt vittünk, miután felvásároltuk a kihelyezett Fan Shop sálkészletét. (az elején úgy tűnt Janinak és Rolinak nem is jutott). Rajtunk kívül hangulatot csak az öt fős vendégtábor produkált, de a mi részünkről szóltak vegyesen a válogatott-, a Fradi- és a Honvéd-meccsekről megszokott dalok, átköltve Slavoj Vysehradra.

"LABDA VÓT, SPORI!!!!"

Tomboltunk egy nagyot a nyár slágerére, így most már a csehek is tudják, hogy az "Éjjel soha nem érhet véget!" Annyira kuriózumnak számítottunk, hogy a klub hivatalos oldala is csinált rólunk egy fotót, hiszen nem minden nap járnak ki szurkolni külföldiek ennek a kis csapatnak a meccsére és főleg nem szurkolják bele a csapatot egy 2-1-es győzelembe az utolsó másodpercekben. Legnagyobb meglepődésünkre a hazai játékosok kijöttek hozzánk megköszönni a szurkolást. Köpni-nyelni nem tudtunk a csodálkozástól. Minden esetre itt még beebédeltem, hiszen vettem egy a cseh meccseken kuriózumnak számító kolbászt mustárral. Amíg a magyarok szotyiznak, az angolok sültkrumpliznak, addig a csehek tömik magukba a fűszeres disznóbelet. Mondjuk a vysehradi kolbász nem nyerte el nagyon a tetszésemet, de éhség csillapításra megfelelő volt, addig a srácok gurították le a Gambrinust a torkukon. A meccs után egy kicsit megijedtünk, hiszen jöttek utánunk a vendégszurkolók. Nem akartam balhét, főleg nem külföldön. Végig valamit énekeltek a Vysehradról, gondolom azért, mert hátha felállunk nekik. De végül nem lett semmi.

Fotó: Facebook.com/FC-Slavoj-Vysehrad

Miután visszatértünk a főpályaudvarra felszedtük csomagjainkat és elfoglaltuk Prága külső szélén lévő szállásunkat, a három csillagos Krystal Hotelt. Egy tipikus szocialista panelépítmény, de olcsó, és teljesen megfelelő volt, emellett a metró is alig egy saroknyira volt található, így a belvárost is gyorsan elértük. Bejelentkeztünk, majd egy jó két órát pihentünk. Addig néztük, hogy mi megy a TV-ben és jobb híján a Csehek Sportcsatornáján követtük a síugró vk-t.

Közben pedig beszélgettünk. Olyan 16 óra körül gondoltuk úgy, hogy visszatérünk a városba. Első utunk a Károly hídhoz vezetett, amely hídfőjénél megtekintettük a Középkori Kínzóeszközök Múzeumát. Voltak dolgok, amelyekbe én személy szerint beleborzongtam, addig a többiek nevetgéltek rajta. Én valamiért ezen nem tudok.
A múzeum után gyorsan elvégeztük a szükségleteinket, m ajd irány át a Károly hídon és vissza a Vencel térre. A túra egyik célpontja a Vytopna nevű étterem volt, amelynek különlegessége az volt, hogy az italokat egy modellvasúton keresztül viszik ki a kuncsaftoknak. Hosszas sorban állást követően végre eljutottunk a helyünkre, ahol aztán egy pincér odaszólt nekünk, hogy jó lenne, ha

egy órán belül elhúznánk a belünket onnan. (Dakujeme ismét, b+!) Kikértük italainkat és pizzáinkat. Utóbbin a tészta és a szósz nem volt rossz, könnyen vágható és finom volt, de a többi feltét ízetlen szar. A csípős paprikától legalább egy kis megkönnyeztetést vártunk volna, de semmi. Ízetlen szar volt. Ahogy Tipszmiksz Csabi mondaná, "szép volt, többet nem jövök!" Miután bepucoltuk a kaját, fizettünk és a pincér "kérésének" megfelelően, elmentünk onnan. Majd kerestünk egy szupermarketet, ahol bevásároltunk az este további részére, majd irány vissza a szállásra. Ott az este további részében kidumáltuk magunkat, a háttérben pedig ment a cseh közszolgálati sportcsatornán a Slovácko-Mladá Boleslav meccs. Majd szép lassan mindannyian nyugovóra tértünk.

Másnap reggel egy kiadós alvás után szépen lassan mindannyian magunkhoz tértünk nyolc óra körül, majd a bőséges svéd-asztalos reggelit követően kijelentkeztünk a szállásunkról és elindultunk a főpályaudvarra, hogy ismét beadjuk a csomagunkat, de ezúttal végre megtaláltuk a tárolószekrényeket. Ez így egy alkalomra összesen 80 Kc-ba került ötünknek, de gondolkoztunk azon, hogy megért volna-e nekünk újabb 80 Kc-t, hogy Mátét bezárjuk az egyikbe. :D

Bár Máté később bebújt az egyikbe, de ezt elvetve elindultunk a Viktoria Zizkov stadionjához, ahová nem akarták először beengedni Máté táskáját, mert tele volt chipsszel. (Ismét csak Dakujeme, b+!) Kb. 10 percet késtünk a meccskezdésről, így lemaradtunk a hazaiak góljáról, amely az ötödik percben született. A Zizkov támadgatott, de több gólt nem ért el, akár csak ellenfele, a csehországi németek csapata, a Slovan Varnsdorf sem. Bár továbbra sincs 0-0 a brigád történetében, de ez volt az első meccs, ahol nem láttunk egy gólt sem. A szünetben, már kipróbáltuk a vágyott, finom illatú zizkovi kolbászt, amelynek az íze olyan volt, amilyet vártunk. Fenséges! :) Ismét felkerestük azt a bácsit, aki négy éve is árulta a kitűzőket. Most több magyar ereklyét találtunk ott. Volt Ferencváros, Haladás, BVSC és egy emlékplecsni a Teplice-Fradi és egy Rába ETO meccsről is. Gondolkoztam, hogy veszek egyet, de nekem a 300 Kc egy kicsit sok volt, így elvetettem. A második félidőben Janival beszöktünk a sajtópáholyba, hogy aztán a többiek is minket észrevéve ott telepedjenek le. Jó helyünk volt, nem mondom. Senki nem szólt ránk, miért is mentünk volna onnan el? A meccs után pedig ismét elindultunk a város egyik külső végébe.

Többünk vágya volt, hogy megnézzük a prágai tömegközlekedési múzeum gazdag gyűjteményét, ahol olyan járművek is már muzeális darabként vannak kiállítva, amelyek számunkra Budapesten hétköznapiak. Mint pl. az Ikarus-busz, vagy a régi orosz metró. Sajnos a kapuban a portás visszafordított minket, hiszen a múzeum csak egy héttel később nyitotta meg tavaszra a kapuit. Szomorúan, de elfogadtuk a tényt, így elindultunk túránk fénypontjához, Svejk kocsmájához, vagyis az 1499 óta folyamatosan üzemelő U Fleku étterembe.

Gyorsan asztalhoz jutottunk a nagy tömegben, és gyorsan megkaptuk itókáinkat. A pincérek végig kínálták a legfinomabb söröket, majd megérkezett az étel, a finom knédli marhahússal, ízes szósszal. Életem legfinomabb fogása volt. Remek volt végig a hangulat, harmónikás játszotta a különféle dalokat. És bár készültünk a Bohemians meccsére, hirtelen az U Flekuban felcsendült a prágai zöld-fehérek indulója. Alig akartunk elmenni, de el kellett, hiszen közeledett a főmeccsünk, a kisebbik városi rangadó kezdési időpontja. Egy hosszabb villamosozás után értünk el a vrsovicei stadionhoz, ahol gyorsan megvettük a jegyeinket (nagy izgalmunkban a kapu mögé). Miután ezeket beszereztük bevetettük magunkat a helyiek törzskocsmájába, ahol már minden a zöld-fehér színekben pompázott. Szinte otthon éreztem magamat fradistaként.

Közel 20 perccel kezdés előtt mentünk be a stadionba, ahol felkerestük a szurkolói boltot. A sálak beszerzése után még Máté gyorsan elment wc-zni ez alatt elkezdődött a meccs és a Bohemians rögtön a kezdőrúgás után megszerezte a vezetést, amelyről így lemaradtunk. Második gól a hétvégén (Máténak harmadik), amelyet nem láttunk. A hazai tábor keményen nyomta, jó hangulatot

teremtettek, közben a két kabalakenguru ott ugrált a kapu mögött, mi egy kicsit furának tartottuk. A második félidőben a szurkolói létszám alapján a helyi MTK-nak vélt (de valójában katonacsapat)  Dukla fordított és 2-1-re nyert. Marci és Máté még szerintem soha nem volt ennyire bosszús zöld-fehérek ellen aratott Honvéd-győzelem okán. :D

A lefújás után villamosra szálltunk és visszamentünk az U Flekuba, hogy otthonra ajándékokat vehessünk. Majd ezután a Vencel térre vonultunk nagy fáradtság közepette, teli hólyaggal, fájós lábakkal. De csak gyalog, mert én még kerestem egy ajándékboltot. Betértünk egy abc-be, ami kb. a füvesek barlangja lehetett, hiszen "varázssütit" is árultak ott a kínai tulajdonosok. Majd a Vencel téren jöhetett a szokásos Kolbász-dog, amely jócskán elmaradt a négy évvel ezelőtti minőségéhez képest. Nagyot csalódtam.

Ezután még egy ajándékboltban tett látogatást követően visszatértünk a főpályaudvarra, ahol bevásároltunk ételből, italból a hazaútra, majd jött a hosszú várakozás éjfélig, amikor elindult haza a vonat. Ez idő alatt teljes szélességében felfedeztük az állomást, majd lepihentünk a felújított régi váróteremben. Miközben kint cigiztek a többiek odajött egy érdekes fazon hozzánk, azt hívén, hogy mi drogdílerek vagyunk és füvet akart tőlünk venni. Nem mondom, hülyén néztünk rá, hogy "mit akarsz, öreg?" Majd aztán irány haza Pestre. Nem sokkal Prága után mindenki beájult és én csak Brno után tértem magamhoz. A többiek Vácig húzták a lóbőrt, így lemaradtak a csinos szlovák lányról, aki Breclávtól Pozsonyig lett útitársunk. Reggel fél 9-háromnegyed 9 körül érkeztünk be egy kis késéssel a Keleti pályaudvarra, ahol aztán egyetértettünk abban, hogy a brigád történelmének egyik legjobb túrája volt. Talán Szkopje überelni fogja, hiszen mégis csak az európai Szuperkupát célozzuk be! Csak jöjjön is össze! Már nagyon várjuk!