Ezüstvasárnapi kiruccanás Bécsbe

SK Rapid Wien - SV Guntamatic Ried, Tipico Bundesliga, 2016. december 11.

Nem tudom miért, de engem a gimnáziumi kirándulások során megfogott Bécs adventi hangulata. Évek óta tervezgettem, hogy eljutok ide egy-egy Rapid-meccsre, de csak nagy ritkán jutok el ekkor ide. Amikor a Porto ellen voltam, akkor nem jutottunk el a Rathausplatzra, a Harkov elleni meccs pedig régen elmúlt már. Úgy gondoltam itt az ideje ismét elindulni a nyugati szomszéd fővárosába, amely ilyenkor népszerűbb, mint valaha.
Már több hete beírtam a csoportba, és eredetileg korábbi meccsekre, az egy héttel korábbi, St.-Pölten elleni bajnoki, vagy a három nappal azelőtti, Athletic Bilbao elleni Európa Liga-összecsapásra terveztem volna a kirándulást, de ezekről különböző okok miatt lemondtunk. Felvetődött egy esetleges gráci út a Sturm-Red Bull Salzburg meccsre, de amint megláttuk a UPC Arena belépőjegyeinek árait, szívünkhöz kaptunk. Ekkor közös megegyezéssel a Rapid Wien-Ried összecsapás mellett tettük le a voksunkat, így már csak azt vártuk, hogy mikor indulunk el.

Vasárnap reggel 8 órakor kezdtünk el gyűlni az Ignotus utcai startvonalunknál, ahová először Roli érkezett meg, majd őt követve estem be én is. Nem sokkal később Máté is begördült járművünkkel és miután Marcival együtt teljes lett a brigád, néhány szükséglet elvégzését követően útnak indultunk az M1-es autópálya felé, de először tankolnunk kellett, amelyet gyorsan meg is ejtettünk a Budaörsi úton. Amíg Mátét őrületbe kergette a kút pénztárosa, addig én egy hölgynek segítettem letekerni a tanksapkáját, mert olyan erősen tette vissza, hogy nem tudta leszedni mikor üzemanyagot szeretett volna tölteni a kocsijába. Mikor visszamentem, Máté épp kisegítette a szarból az idegen nyelven alig makogó pénztároshölgyet, mikor egy külföldi turista próbált érdeklődni nála egy-két dolognál, majd aztán a pénzünket is legalább

háromszor számolta újra, mikor fizettünk. De legalább már Budapesten be tudtuk szerezni az osztrák autópálya matricát. Így kilőttünk, és szeltük a kilométereket a határ felé, a "kiváló minőségű" magyar autópályán (aminél csak az osztrák A4-es szakasz volt csak rosszabb állapotban). Jó hangulatú beszélgetésbe kezdtünk, amelyet csak Marci szükségletei szakítottak meg Bábolnánál, így ott ejtettük meg első frissítő szünetünket. Én ezt kihasználva vettem egy újságot, addig a többiek a wc-t látogatták meg. Bár 150 Ft. használati díjat írtak ki a toaletthez, de becsületkassza volt, így annyit fizettünk, amennyit nekünk megért a dolog. SEMMIT! Addig pedig egy jót mosolyogtunk a kútra betért busz hölgy utasai felé, akik kígyózó sorban várakoztak, hogy végre bejussanak a női mosdóba. :D Ennek köszönhetően egy kicsit könnyebben folytattuk az utunkat, most már felüdülve néhány észak-koreai slágerrel, amelyben a Kedves Vezért, Kim Jong-ilt éltették. Naná, hogy ez volt a túra slágere, amíg az MP3 lejátszó be nem szart, átállva folyton a Petőfi rádióra! Még a határ előtt leálltunk egy újabb könnyítésre és irány Ausztria. Hiába a megegyezés a két ország kormánya, az osztrákok továbbra is figyelik a határon a kocsikat migránsok után kutatva, ezzel lassítva a forgalmat. Ránk néztek, meglátták a nyakunkban a korábban vett Rapid Wien-sálakat és mutatták, hogy tovább! Innen már csak Parndorf után álltunk meg egy rövidke pihenőre.

Itt néhány elhagyatott kocsin kívül más nem nagyon volt, csak egy méregdrága étterem és bolt. WC-zésre jó volt a hely, 50 centet kellett bedobnom az automatába, hogy beengedjen egyet sz@rni...
A sok roncs és a "biztató körülmények" miatt jobbnak láttuk innen gyorsan elmenni, majd pikk-pakk megérkeztünk Ausztria csodás fővárosába, Bécsbe.

Bécs Erdberg városrészébe futottunk be, ahol egy elég olcsó P+R parkolót találtunk (3,5 €). Itt megcsodáltuk a velünk szemben parkoló Jaguart, majd röhögtünk egyet egy széles hely előtt, amely elé fel volt festve, hogy Frauenparkplätze, vagyis női parkoló. (több is volt belőle) Úgy néz ki itt akkora az egyenlőség, hogy vannak egyenlőbbek is. :D
Miután leraktuk a kocsit, gyorsan metróra szálltunk. Ezen Roli levert néhány kitűzött reklámújságot, amelyen poénkodtunk, hogy tegyük el, vagy hogy mekkora lenne, ha alá fel lett volna ragasztva egy "Magyar ne lopj!" matrica.

Még át sem szálltunk a stadion felé menő járatra, de már gyűltek a zöld sálas fazonok és ahogy átballagtunk a helyi 4-es metróhoz, már rendőröket is láthattunk. (Csak nem meccs lesz?) Aztán ahogy egyre közeledtünk Hütteldorfhoz csak gyűltek a zöld-fehérek, majd begördültünk a végállomásra, ahol a Rapid stadionja is található. Kíváncsiak voltunk, mekkora lesz a sor és mi vár ránk az arénánál?! Eléggé gyorsan meg tudtuk szerezni a belépőinket, emellett pedig egyet fizet, kettőt vihet akció volt. Bár 30-35 €-s jegyekkel számoltunk, de a valójában 25 €-s tikettet megszereztük fejenként 12,50 €-ért. Rolival gyorsan ki is váltottuk az aréna kártyát (ingyen) és pakoltunk rá egy kis pénzt, hiszen odabent cashless-rendszer van, vagyis készpénzzel nem lehet fizetni (kivéve a benti Fan Shopnál). Majd nézelődtünk egy kicsit a hivatalos szurkolói boltban, ahonnan az árakat megpillantva, szinte seggel fordultunk ki. Ez annyira nem a mi pénztárcánknak volt kitalálva, mint a Vörösmarty téri karácsonyi vásár. Majd elindultunk a beléptető kapu felé. Én a Fradi Security-n, In-Kalon és a TCS-brigádon szocializálódva már tettem szét kezemet-lábamat, felkészülvén a motozásra. Erre a szekusok néztek rám, hogy "én ennyire perverz lennék, hogy ezt várom tőlük?" Hozzám se nyúltak, csak belekukkantottak a táskámba, nem-e bombát akarok becsempészni. Nem nyúltak semmihez se, és már bent is voltam. Első utunk a wc-re, majd a büfébe vezetett. Amíg Roli egy virslis hot-dogot vett, addig én egy kolbászosat. Hihetetlen nagy adag volt és hihetetlenül finom. Egész napra megtöltött. Így vonultunk fel a lelátóra, hogy elfoglalhassuk a helyünket.

Elég jó volt a kilátás, mellettünk pedig már felkészült a meccsre a Block West legénysége, akikre az egész meccs alatt nem lehetett panasz. Elég jól nyomták! Sajnos a Rapid az elején bemutatta ugyanazt a játékot, amelyet az utóbbi időszakban a Fradi védelme nyújtott, egy elkerülhető, de szép góllal szerezte meg a vezetést a vendégségbe érkező Ried. Az első negyedóra álmos játéka után a 26.

percben egyenlítettek a zöldek, majd a félidőben lehozták a két féket és beállt a magyar utánpótlás válogatott középpályás, Szántó Tamás is, aki remek teljesítményt nyújtott. (Remélem az MLSZ nem követi el ismét a Garics-hibát!) Nyomott a Rapid, de a Ried egyik játékosa kapott egy teljesen felesleges piros lapot, nehéz helyzetbe hozva csapatát, majd a szokásos Rapid-negyed óra után a volt Győri ETO-játékos Giorgi Kvilitaia két góljával behúzták a bécsi zöld-fehérek a meccset 3-1-re.

A meccs után még betértünk a szurkolói boltba néhány souvenirért, majd irány a belváros. Mivel a metrón elkezdett görcsölni a gyomrom, így a Karlsplatzon gyorsan betámadtam a nyilvános WC-t. Szerencsére csak a gázok játszadoztak bennem, de jobb félni, mint megijedni, 50 centet megért számomra, hogy tiszta gatyával térhessek haza! Addig a többiek betértek a McDonald'sba, amely a várt árakhoz képest olcsóbb volt. Micsoda felüdülés volt ez számunkra Zürich után!

Miután itt is feltankoltunk irány a nagy vásár, a Rathausplatz, az egykoron még villamosként üzemelő U2-es metróval. Pikk-pakk ott voltunk a tömegben, de mintha Budapesten lettünk volna. Inkább magyar szavakat hallottunk.Az egyik árus még magyarul is válaszolt nekünk, legnagyobb meglepődésünkre. Mátéval elmajszoltunk egy-egy tojás fehérje-habos téli fagyit, majd egy kis puncs-forró csoki kombó és néhány ajándék után készültünk az indulásra, hiszen egy kicsit sok volt számunkra ez az embertömeg. De amíg szürcsölgettük italainkat, egy hajléktalan (szerintem inkább illegális bevándorló) lépett oda hozzánk, valami újságot árulva, hogy adjak neki 2,5 €-t. Nem akart tágítani. Úgy kellett elmagyaráznom neki, hogy nem kell az a sz@*!s újság (azért udvarias, normális stílusban és hangnemben), de adtam neki 2 €-nyi aprót (én és az a nagy szívem... az visz majd a sírba...), hogy végre elmenjen, de nem nagyon akart így sem tágítani. Akkor vette a jelet, amikor Marcival már ingerültebben tekintettünk - és szóltunk rá. "Na, ebből elég, menjünk!" Még egy kicsit sétáltunk a Ringen, elmentünk a Parlament előtt, majd felszálltunk a metróra és irány vissza Erdbergbe. Gyorsan kifizettük a parkolásért a 3,5 €-t, aztán irány az autópálya és Budapest! Még Nickelsdorfnál (a határ előtt) megálltunk egy kicsit frissíteni magunkon és néhány apróságot, pl. ásványvizet venni a megmaradt Eurónkból, (persze a kutas már magyar volt itt) de jobbnak láttuk, ha gyorsan továbbállunk, hiszen nem valami bizalomgerjesztő külsővel rendelkező románok érkeztek több kocsival is (a rendszám alapján). Máté gyorsan betolta a frissen vett rágcsáját, és mondani sem kell, azonnal a gázra lépett. Csak el innen minél messzebb.

A magyar szakaszon már mondhatni sima utunk volt, a fáradt busz- és kamionvezetők között, akik majdnem letoltak minket az útról, miközben előztük őket. Előbb még a határnál megfigyeltük (és kiröhögtük) a határnál feltorlódott, Ausztriába belépni szándékozó tömeget, akiket éppen szúrós szemekkel figyeltek az osztrák rendőrök. Hegyeshalomtól szinte elrepült az idő, míg Marci elaludt, addig Mátéval és Rolival kidumáltuk magunkat. Majd szépen csendben megérkeztünk Budapestre, ahol már Marci is felkelt és végül visszatértünk az Ignotusba. Szerintünk jól sikerült az év utolsó túrája, méltó zárása volt 2016-nak. Csak egy valamit sajnálhatok, hogy a tutiból kimaradtam, mint az Eb, vagy a Dinamo Zagreb-Juventus BL-meccs. Sebaj! 2017 az én évem lesz! Hatalmas terveink vannak! Remélem megvalósulnak!