Véget ért a bajnokság, lezajlottak a válogatott fordulók, az elsőosztályú fociszurkolók belefulladnak az unalomba. Szerencsénkre drágalátos labdarúgó szövetségünk 2004-2005 után ismét átszervezi a professzionális ligákat, így az NB2-ben és az NB3-ban osztályozó mérkőzéseket rendeztek, mi pedig találtunk okot, hogy meccsre menjünk. Mivel Marci korábban Rákospalotán egy buszmegállónyira lakott a Budai II. Stadiontól, így a négy éve még élvonalbeli REAC mérkőzéseire látogattunk ki. Még a budapesti odavágón ketten voltunk kint Marcival, a visszavágóra csatlakoztak a többiek is. (Máté és Roli) Ezerrel szerveztük a Vác-közeli falucskába történő lejutást, amit vonattal oldottunk meg.
Délben találkoztunk a Nyugati pályaudvaron, ahol trükkös jegyvétel után elindultunk a vonatunkhoz. Miért is volt trükkös? A budapesti szakaszra nem igen akartunk fizetni BKSZ bérlet tulajdonában, pedig a MÁV csak Szokolyáig adta ezeket a jegyeket. Mivel nem nagy létszámú Fradi túrán vettünk részt, nem akartunk egy megállóra bliccelni. Megvásároltuk BKSZ-es jegyeket Vácig, majd onnan Berkenyéig, s ugyanígy vissza, miután a drágalátos vasúttársaság hatalmas agyú vezetői eltörölték a menettérti jegyet.
Jegy a kézben, majd irány a kiírt vágány. Hatalmas örömmel vettük tudomásul, hogy a váci személy- egy új Stadler motorvonat, a légkondicionálónak köszönhetően, nem fogunk megfőni az utazás alatt. A fél órás út alatt előkerültek a különböző italok, ételek, régi sztorik. Nem voltunk rossz hangulatban.
Megérkeztünk Vácra, amely városnak a futballcsapata költözött le Berkenyére. Még volt egy óránk a berkenyei járatunk indulásáig, addig a környéken sétáltunk. Egyből az állomás mellett találtunk egy fagyizót, ahol 6 dekás gombócokat adtak 150 Forintért. Ennyiért a fővárosban egy átlagos méretű gombóc fagyit nem tudunk venni. Hülyék lettünk volna kihagyni! Amíg Marcival elnyaltuk a jeges csodákat, (mert igen finom volt) addig Roli vasárnap délben keresett olyan boltokat, ahol be tudta volna váltani nyertes Kozel dobozait. Még egy darabig várakoztunk az állomásépülete előtt, addig két bagós útitársunk rontotta a tüdejét.
A cigik elszívása után irány a vonatunk. Marci ledöbbent, egy általa csak Katlannak nevezett kisvonatot kaptunk, amit mindenki csak Bz-ként, vagy Kispirosként ismer. Na, kezdődött a főlés. A hátsó kocsiba nem mertünk beszállni, mert olyan afrikaiakat megszégyenítő, sötét bőrű roma család foglalt ott helyet, hogy az éjszaka nappalnak tűnt mellettük. (pedig nem vagyok rasszista) Jobbnak láttuk egy kocsival arrébb beszállni, s megkezdeni főlést. Indulás előtt nem sokkal érkezett meg a REAC keménymag, akikkel gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Mint kiderült nagy részük Fradista érzelmű, elkezdtünk ezerrel dalolászni. Végre meccstúra-fílingünk volt. A nagy énekelgetés közben megérkezett a zápor, mi meg befutottunk Berkenyére.
Kis brigádunk gyorsan le is zavarta a hivatalosan Fradi-Honvéd csocsómeccset, ami az asztalon inkább Debrecen-MTK-nak nézett ki a piros és kék csapatokkal. (Még a 2007-es makói túrán ezeket Albánia-Izrael válogatott találkozóknak neveztük el, ha jól emlékszem Simi által :-) ) Ha már a kispesti tulaj George F. Hemingway azt találta még a múltban mondani, hogy a Fradi és a Honvéd testvércsapat, akkor mi összehoztunk egy baráti 5-5-ös döntetlent.
Amíg megyünk be középre egy jó helyet lefoglalni, egy ismerősömmel találkoztunk Golyóval, aki szintén leutazott Berkenyére megnézni a meccset. Majd szépen sorban érkeztek további szurkolók is, a REAC-ot legalább 200 szurkolója kísérte el. Nem rossz szám ahhoz képest, hogy vannak NB1-es klubok, akik csak álmodnak ilyenről. (Ugye Hungária körútiak?)
A találkozót az NB1-es keretből is ismert Farkas Ádám vezette le, aki a meccs elején főszereplővé lépett elő, miután nem tetszett neki, hogy néhány palotai a kerítés előtti domboldalon ült le. Baj, hogy jó helyről akarták nézni a meccset? De ezt megszokhattuk, hogy az MLSZ-t zavarja a SZURKOLÓK jelenléte. Egy elég mozgalmas találkozót láthattunk. Az első félidőben rendesen nekiestek a rákospalotaiak a vendéglátóknak, s néhány gyönyörű támadást gólokra is váltottak. A félidő végén egy hatalmas bombát helyeztek el a berkenyei kapuban, ennek is köszönhetően 3-0-ra vezettek a szünetben. A második félidőre már visszaálltak a vendégek. Behozták pl. az egykori magyar gólkirálynak, Igor Nicsenkonak a fiát, aki nem úgy néz ki, mint aki apja örökébe fog lépni. A hazaiak igyekeztek minél többet támadni, ami az eredményt látva nem volt véletlen, majd szépítettek is. Már a 80. perc körül jártunk, amikor mi jobbnak láttuk elindulni, hiszen lassan már érkezett a vonatunk. Mikor felálltunk, akkor vezetett egy gyönyörű kontrát a REAC, amiből betalált, eldöntve a mérkőzést, s a párharcot. Még a vasútállomásról hallottuk, hogy a Berkenye szépített, de az eredmény a végére nem változott, 4-2-re nyert a fővárosi alakulat, összesítésben 7-3-ra a Budai II. Stadionban elért 3-1-es sikernek is köszönhetően.
Amíg vártuk a vonatot Máté rendesen elfáradt. Mi még néhány fotót ellőttünk, majd a vonatra szállva a tömegnek köszönhetően külön boxokba ültünk le. Én Marcival kerültem egybe, másikban pedig Máté próbált aludni, Roli mellett. Utóbbi egy kis alkoholos hatás alatt mindenféle hülyeséget mutogatott felénk, amitől szakadtunk Marcival. Kis döcögés után érkeztünk meg Vácra. Máté még nem vette meg hazafelé a vonatjegyet: amíg ő sorban állt, addig én a közelbe kimentem egy kis harapnivalóért. Gyorsan befejeztük tevékenységeinket, majd igyekeztünk felszállni a pesti személyre, ami azonnal indult. Mindenki fáradtan esett be egy-egy helyre. Budapest közelében kezdtünk ismét magunkhoz térni, mindenki elvolt valahogy. Én pl. zenét hallgattam.A Nyugatiba érve elindultunk külön irányokba. Roli és Máté rohant haza, mi Marcival még beugrottunk a BK-ba kajálni.
Egy jó kis vasárnap délutánon voltunk túl. Egy remek belföldi túra, remek hangulattal. Ezzel hivatalosan is véget ért a 2012-13-as magyar labdarúgó idény. Örültünk, hogy részt vehettünk a szezon utolsó mérkőzésén. Most már várom az őszi Fradi-túrákat, mert mégis csak azok az igazi kirándulások! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése